Búcsújárat kisiklással

Vasárnap éjféltől a Kecskemét– Kiskunmajsa és Kecskemét– Kiskőrös szárnyvonalon is szünetelteti a személyszállítást a MÁV. A Vasúttörténeti Alapítvány szombaton emléknapot tartott az 1928-ban felavatott bugaci kisvasút kecskeméti végállomásán.  – Nem elsiratjuk a kisvasutat, elköszönni jöttünk, emlékezni az eltelt nyolcvan esztendőre – mondta el a szervezők nevében Nagy József kuratóriumi titkár. – Sajnálatos, hogy a forgalmi szolgálattevőn kívül más hivatalos személy nincs jelen a MÁV-tól. Az osztrákoknál máig üzemeltetik a kisvasutakat, idegenforgalmi látványosságként profitot is hoz. Nálunk nem látnak benne fantáziát.

Az alapítvány jövő augusztusban is megtartja a vasútbarátok nemzetközi találkozóját, immár a huszonötödiket. Kérdéses, hogy lesz-e vasúti pálya, közlekedésre alkalmas jármű a vonalon.

– Jó világ elé néznek a fémtelepek, elhordanak mindent a bezárt vasútról – véli Ormai Gyula nyugalmazott vasutas, aki 37 évig szolgálta a magyar vasutat. – A nyári találkozóink vidámak, a mai gyásznap, eljött az idő, végleg bezárják a kisvasutat.

Az egykor itt dolgozó mozdonyvezetők, fűtők, pályamunkások az állomásműhely melegedőjében gyülekeztek, Farkas Gábor körömpörköltje mellett emlékeztek a kisvasút fénykorára.
– Apám építette a majsai, én a kiskőrösi kisvasutat, sose gondoltam, hogy megérem a bezárását – mesélte könnyes szemmel Gabi bácsi. – Tűztem a nyomvonalat, fektettem a síneket, később pályamunkás voltam Orgoványig, mindig volt munka, a tranzitforgalom egyedül fenntartotta a vasutat.

Az utóbbi időben ritkán volt négy-öt utasnál több a kisvasúton közlekedő vonatokon. Nem így múlt szombaton. Több tucat vasútbarát váltott jegyet az utolsó, fapados, vaskályhás Kecskemét KK – Kiskunmajsa KK járatra. Akadt köztük japán nemzetiségű, Prágában oktató egyetemi tanár, holland mérnök, kenyai diáklány, budapesti tanár, gyermekorvos, villamosvezető.

– Ezek nem örömkirándulások, múlt hétvégén voltam a körösnagyharsányi vonalon, borzasztó állapotok uralkodnak, van, ahol már a megállóhelytáblát is ellopták, a csonka oszlopon kívül semmi sem maradt az állomásból – mesélte a pilisszentgyörgyi Ardai Zoltán.
„Búcsúzunk, szerettünk” feliratú koszorút tűzött az egyik mozdonyra Parádiné Kökény Erzsébet.  – Csakugyan gyászolom a kisvasutat, tizenöt évig naponta ingáztam Bugacpuszta és Kecskemét között. Sajnálom, hogy unokáim már nem utazhatnak rajta – mondta.