Közélet

2009.06.26. 18:00

Nyelvtudás nélkül nehéz boldogulni

Pénzgyűjtés vagy rabszolgamunka, nyelvtanulás vagy kirekesztettség, jó üzlet vagy átverés? A kecskeméti fiatalok vegyes tapasztalatokról számolnak be a külföldi munkavállalással kapcsolatban.

Bajáki Zsanett

– Eredetileg egy barátom jelentkezett volna a hirdetésre, de mivel gyanúsnak találta a körülményeket megkért, hogy én is hívjam fel a megadott telefonszámot – számolt be esetükről Kázmér Attila. – Egy Manchester környéki építőipari munkáról lett volna szó, ahová tíz embert kerestek. Nekem már akkor kezdett sántítani a dolog, amikor a szervező sem a képességeim, sem a szakmai jártasságom felől nem érdeklődött. Hat-nyolc fontos kezdő órabért ígért, cserébe csak a százezer forintos kiutazási díjat kellett volna előre befizetnünk készpénzben. Amikor felajánlottam, hogy egyénileg oldanám meg a kijutást, elzárkózott a további együttműködéstől. A munkáltató cég nevét nem akarta megmondani, majd teljesen leellenőrizhetetlen adatokat adott meg egy kanadai–angol vegyes vállalatról. Amikor felszólított, hogy nagy a túljelentkezés, és sürgősen döntsem el, akarom-e a munkát, végleg bizonyossá vált számomra, hogy csakis átverésről lehet szó.

Persze akadnak olyanok is, akik pozitív élményekről számolnak be: – Egy otthoni kereset nem elég ahhoz, hogy az ember egyről a kettőre jusson, ezért egy hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok Hollandiában – mesélte lapunknak Tószegi Tibor. – Az elhelyezkedéssel szerencsém volt, mert egy barátom révén hamar sikerült munkához jutnom. Külföldön ez az első munkahelyem, de odahaza már dolgoztam asztalosként, kárpitosként és gipszkartonosként is. Leginkább ételre költök, hiszen a lakbért (havi 250 euró) levonják a fizetésemből. Körülbelül hat-hétszáz eurót tudok félretenni havonta, illetve ehhez jön még a túlóra- és a vakációpénz. A családomnak és persze a magam számára gyűjtök. Az a célom, hogyha egyszer hazamegyek, segíteni tudjam a rokonaimat, illetve autót és lakást tudjak vásárolni. Ajánlom minden kalandvágyó fiatalnak: ha van lehetősége, és valamilyen szinten beszél idegen nyelvet, tegyen egy próbát. Én megértetem magam angolul, de tanulom az itteni nyelveket is, mert sok különböző nemzetiségű emberrel dolgozom együtt a paradicsomföldön. Haza csak akkor megyek, ha úgy érzem, elértem a kitűzött célt.

– Már majdnem egy éve élek  Írországban, ahová kalandvágyból és a jobb megélhetés reményében jöttem ki – mesélte lapunknak Baji Viktor. – Kijutni egy barátom révén sikerült, aki már többször dolgozott itt. Vendéglátói végzettségemmel otthon felszolgálóként és raktárosként dolgoztam, de itt csak gyorséttermi állást kaptam. A fizetésemmel elégedett vagyok, és a munkakörülmények sem roszszak. Arra költök, amire minden fiatal: számlákra, lakbérre, élelmiszerre és elektronikai cikkekre. Szeretnék annyi pénzt gyűjteni, hogy otthon el tudjam kezdeni az életemet. Nem akarok külföldön letelepedni – annál jobban szeretem a hazámat – de hogy mikor megyek haza végleg, még nem tudom.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!