Az írástudatlanság nem mentesít a nyugtaadási kötelezettség alól

Különös telefonhívás érkezett a minap szerkesztőségünkbe. Egy idős kecskeméti asszony panaszkodott amiatt, hogy most már nyugtát kell adnia, ha a piacon elad pár szál répát, gyökeret. Először nem is igazán értettük, hogy miért okoz ez akkora gondot. A néni végül kibökte: nagyon kellemetlen, és szégyellik, de vannak néhányan, akik nem tudnak írni.

Annak idején megtanították őket, de az életük, bizony, nem arról szólt, hogy a betűvetést gyakorolták volna. Nem volt rá szükség, és mostanra elhalványult az egykori tudomány. Ráadásul eldurvult, megkérgesedett a kezük a munkától, „nem való már toll öreg ujjaik közé”. Az olvasással, a számokkal elboldogulnak, de ennél többre nem telik.

A kissé megrendítő vallomás arra mutatott rá, hogy a modern világban születő jogszabályok természetszerűen nem számol(hat)nak azzal, hogy vannak még köztünk olyanok, akik másféle életbe születtek bele, és végig az is jut nekik osztályrészül. De lehet-e segíteni a dolgon? – ezt kérdeztük az adóhivatal regionális igazgatóságától. Nagy Péter főosztályvezető elmondta: a nyugtaadási kötelezettség alól senkit nem lehet felmenteni, ugyanakkor akad valamiféle megoldás. A nyugtán ugyanis a névnek, az adószámnak, a címnek, a dátumnak és az átvett összegnek kell szerepelnie, s ezek közül az első hármat előre, otthon is be lehet íratni valakivel.

Hozzátesszük: ezzel még nincs vége a nehézségeknek. Hiszen – például – az adóbevallást is ki kell tölteni, és ha az őstermelőnek könyvelőre van szüksége, az a legegyszerűbb esetben sem olcsóbb havi tízezer forintnál. Márpedig az őstermelők egy része nagyjából ennyit képes kitermelni plusz jövedelemként.