A híradó alatt született - Vajon, ez is egy égi jel volt?

– Leülünk. Többen dohányoznak körülöttünk, a gomolygó füst egy picit csípi a szemünket. Körülöttem, most minden második ember leszokófélben van. Talán ennél fogva nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg Bálintot: Te tettél valamilyen fogadalmat?
– A fogadalmakkal az a baj, hogy meg kell tartani őket, de én nem akarom magam becsapni. Nincs annál rosszabb, amikor saját magunkat verjük át. Nem szoktam fogadkozni.

– Egyéb szenvedélyek?
– A labdarúgás. Ám, amikor a főiskola második félévében felköltöztem Budapestre, akkor le kellett mondani róla. Ma már csak hobbiszinten rúgunk. Kispályán, heti kétszer. Ez viszont szentírás. A mozgás nélkül megbolondulnék.

– Felmentél a nagyfaluba világot látni és ezt a szép szerelemszakmát tanulni.
– Hát, ez azért nem volt ennyire egyértelmű. Tudtam, hogy valami olyat keresek, ahol nem egy tantárgy igen mély ismerete szükséges, hanem az a fontos, hogy tájékozott legyen az ember. Kinyitottam a felvételi tájékoztatót – ezt sosem felejtem el: 2001-ben a 180. oldalon volt a BKF – és megláttam, hogy a felvételi alkalmassági vizsga szóbeli elbeszélgetésből illetve általános tájékozottságból áll. Elmentem. Akkor azt én még nem tudtam, hogy a kommunikáció szakkal újságíró leszek.

– Egyszer csak megvilágosodtál?
– Kábé fél év után jöttem rá, hogy ebben az iskolában belőlem bizony újságírót fognak faragni. És mondhatni beleegyeztem. Tetszett a dolog. Nagyon gyakorlatorientált volt a suli. Szinte minden percét élveztem. A második félévtől kezdve folyamatosan mentünk gyakornokoskodni. Fél évet töltöttem a MTI gazdasági szerkesztőségénél, utána a Budapest rádiónál voltam, szintén fél évet. Aztán honlapot szerkesztettem és a híradózást követtem nyomon az RTL Klubnál, majdnem egy éven át. És az Indexnél is megfordultam, mint sportújságíró. Itt, ahol most vagyok jól érzem magam. Ez a műfaj közel áll hozzám. Amit csinálok, azt nagyon szeretem. És szerintem dolgozni is csak így érdemes.

– Ezzel a hanggal nem akartak soha valamelyik rádióhoz elcsábítani?
– Miért jó a hangom? Ha jó, az jó. (mosolyog)

– Épp csak kiestél a suliból és már be is (l)estél a KTV szerkesztőségébe?
– A diplomát 2006 nyarán kaptam meg. A tévéhez 2005 szeptemberében jöttem. Két hónapos gyakornokoskodás után felvettek.

– Mi vonz leginkább a tévézésben?
– A híradózás, a híradó szerkesztése érdekel leginkább. Képzeld a híradó ideje alatt születtem, fél nyolc magasságában. Van ebben valami megfoghatatlan és jó. Talán így jelezte az ég, hogy erre a pályára vagyok szánva. Azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy tudják mi történt körülöttük. És az jó, hogy az én válogatásom alapján tudják meg, hogy mi folyik a városban és a térségben. Jó érzés, látni, hogy van értelme a munkámnak.

– Új főszerkesztőtők van. Könnyebb az élet?
– A tévével elmozdultunk egy kicsit az emberközelibb fogalmazás irányába. Nem volt rossz a híradónk, de nagyon sokszor elmentünk protokolleseményekre, koszorúzásokra, bizottsági ülésekre. Talán egy picivel bulvárosabbak leszünk a jövőben, de egyúttal mozgalmasabbak is, azért, hogy holnap és holnapután is megnézzenek az emberek. Ez motivál engem is! Olyat csinálni, amit megnéznek, ami ha nem lenne, hiányozna.

– Többnyire be kell érniük a jó hangoddal a nézőknek. Reménykedhetnek abban, hogy egyszer te leszel a Hírös Hírek műsorvezetője?
– Nem igazán vágyom a képernyőre. Egyelőre szívesebben vagyok a háttérben. Nem érzem azt, hogy ennyi éves fejjel elég hiteles lennék. Az emberek ránéznek a híradósra – és részben a kora alapján – eldöntik, hogy elhiszik-e neki azt amit mond, vagy nem. Ha én elmondok egy komoly hírt, sok emberben szerintem joggal, ébred fel a kérdés, hogy mit magyaráz itt ez a 66 kilós gyerek, aki épp csak lekaparta a tojáshéjat a fenekéről. Néhány évvel öregebben, és öt-tíz évnyi tapasztalattal majd biztosan hitelesebbnek érzem magam.

– A házasságra sem értél még meg?
– Nincs nekem még annyi élettapasztalatom, hogy bekössem valakinek a fejét. Azt gondolom, hogy akkor lesz valaki felnőtt, ha ilyeneken tud gondolkodni, hogy jó lenne egy nő mellé, akivel le is tudja élni az életét, akivel gyereket nevelnek és kertet gereblyéznek, boldogan. Nem tudom, hogy valaha eljutok-e erre a pontra...

– Engem nyugtass meg, a szingli, rád vágyó csajokat pedig keserítsd el és mondd azt, hogy jelölted az azért már van.
–Nos, van egy érdekes történet a levegőben. Tizenhét évesen jártam egy lánnyal. Amikor szakítottunk azt mondtuk tíz év múlva visszatérünk egymásra. Biztos veled is volt úgy, hogy azt mondtad, ezzel a pasival egy kicsit később, más körülmények között, érettebben kellett volna találkozni. Volt két-három lány az életemben, akikre én is ezt mondtam.
Ezzel a lánnyal, akivel megegyeztünk, nemrég teljesen véletlenül váltottunk néhány szót. Jelezte, hogy készüljek, mert már csak 2-3 évem van. Ergo: jelölt van.

– Miért vártok még három évet, ha már most így gondoltok egymásra?
– Azért is jó, hogy kivárjuk a három évet, mert én azt egyelőre még nem tudom és érzem, hogy egy párkapcsolatban mennyire foglalkozzak komolyan egy nővel. A szüleim, akkor váltak el amikor hároméves voltam. Láttam, hogy édesanyámnak voltak különböző kapcsolatai. Mindegyik más volt és mindegyik tanulságos. Meg láttam azt is, hogy a nagyszüleim milyen szépen kitartanak egymás mellett. Mindkét oldalt láttam, de egyelőre nem tudom még magam hova helyezni.

– Vajon tud majd varázsütésre szerelem alakulni köztetek három év múlva?
– Szerintem igen. A legutóbbi találkozásunkat követően írt esemest, hogy nekem azért kalimpált, neked?
És tényleg, nekem is kalimpált. Tudod, ha meglátok valakit és ő első pillantásra megfogott, az azért még nem szerelem, csak fellángolás. A szerelem az kialakul, ha elkezdem megismerni ezt az embert. A nagy baj az, hogy egy idő után átalakul a szerelem. Persze, szeretetté, ami meg jó, és ugyan van, akinél rövid időn belül elmúlik, van akinél később, de elmúlik. Nem túl idilli ez a kép, de férfi és nő között egy kapcsolatnak kétféleképpen lehet vége: vagy meghalnak, vagy szakítanak.  Ebbe rossz belegondolni.

– Most akkor azt mondod, hogy fogalmad sincs mi lesz/mi legyen veled 2010-re.
– Nem igazán tudok hosszútávban gondolkodni. Arra összpontosítok inkább, hogy most, ebben a hónapban és a jövő hónapban mi az, ami fontos, amit meg kell csinálnom.

– És most éppen mi fontos?
– A tévénél most arra kíváncsi mindenki, hogy milyen változások követeznek. Új igazgatónk van, már valamelyest látni, hogy milyen vonalat fog képviselni, hogy milyen változásokat akar, de ezek nem mennek egyik napról a másikra. A legfontosabb az, hogy érezhető a változás szele.

– „Garnitúracsere” is várható?
– Nem, azt nem hiszem.

– Egyedül élsz, élvezed?
– Most egyedül lakom. Édesanyám jelenleg Párizsban lakik a barátjával. Édesapám pedig, sajnos, 1994-ben meghalt.
Körülbelül negyedévente találkozom édesanyámmal. Amikor itthon vannak és anyu reggelit készít nekem, az nagyon jó.Furcsa, amikor egy-egy látogatás után visszamennek, de alapvetően szeretek egyedül lakni. Megvannak ennek a maga előnyei, például nem mosogat el az ember rögtön evés után, de megvannak a hátrányai is.
Egyébként pedig nem sokat vagyok egyedül. Dolgozom, sokat vagyok a barátaimmal, és alapító tagja, valamint az egyik alelnöke vagyok az immár egy éves Vákum egyesületnek.

– Jó kisgyerek voltál?
– Nagyon sok beírásom volt a refiben. Bálint zavarja az órát, Bálint eszik, Bálint beszélget... Rossz gyerek voltam, vagyis nehezen tolerálták, hogy szabadabb vagyok, mint a többiek.

– A református iskola táptalajába vetett magból a zsizsegő Bálint mit vitt magával a való életbe?
– Ha az a kérdés, hogy vallásos vagyok-e Az Ördög ügyvédjéből vett részlettel tudok válaszolni: Ön egyébként vallásos? – hangzik a kérdés. Feltételesen szabadlábra engedtek, a bent töltött időt beszámították. – így a válasz. Van ebben valami.

– Szóval hiszel, de nem gyakorlod a vallásod?
– Kisiskolásként tanultam dobolni. A szolfézsórákat viszont nem nagyon szerettem. Egyik óra előtt a barátommal elmentünk a Barátok Templomába és imádkoztunk, hogy maradjon el, mert rettentően nincs hozzá kedvünk. Beültünk az órára, ahol öt perc után bejelentette a tanár, hogy neki rettenetesen fáj a foga, nem tartja meg az órát. Az imánk meghallgatatott. Vannak ilyen apró kis jelek az életemben, amiből bizony arra következtetek, hogy valaki vigyáz ránk.

– Van mennyország és van pokol?
– Gyerekkoromban sokat gondolkodtam azon, hogy van-e túlvilág. Azt, hogy meghalunk és nincs tovább, hogy soha többé nincs semmi, azt nem tudom elhinni. Valaminek lennie kell!

– Mi lesz, ha megpróbál elcsábítani tőlünk egy országos csatorna?
– Elképzelhető, hogy egyszer elmegyek, de nem kutakodtam még, és az, hogy helyben vagyok, a barátaihoz közel, és szeretem a várost, a munkámat az nem is sietteti a továbblépést. Most nekem nem az a legfontosabb, hogy ötvenezerrel többet keressek, hanem az, hogy kapcsolatokat építsek, tanuljak. És nem mellékesen próbálom jól érezni magam. Mert egyszer csak eljő a napja annak is, hogy felhív a nő, hogy most már akkor össze kellene házasodni. Akkor majd jön a spórolás az otthon maradás időszaka. Addig viszont élek és jól érzem magam, azért is, hogy ha ez beköszönt, akkor ne áldozatnak, hanem örömnek érezzem, persze, lehet, hogy csak vicc volt az egész, ez majd kiderül.

– A nő....Hogyan fejeznéd be ezt a mondatot?
– Vörös, nálam hét évvel idősebb és szereti a szomszédokat... Ez volt a vicc része! Mert ez az, amit nem lehet így leegyszerűsíteni. A nő nem kell, hogy bombázó legyen, vagy hogy piszok jól öltözködjön. Nem kell, hogy hatalmas mellei legyenek. Úgy összességében fontos egy nő. Nekem nincs ideálom, sőt, azt gondolom, hogy minden nő szép. Van, aki szebb és van aki még szebb, de csúnya nincs. Ha van kisugárzása, szellemileg társ tud lenni, elviseli, hogy pörgök és megbízik bennem, akkor ő a NŐ. És még valami: nem kell mindent tudni egymásról két embernek. Van, abban valami izgalmas, ha nem fedi fel előtted minden titkát egy nő.

– A megcsalás a te olvasatodban mit jelent?
– Mindenképpen szituációfüggő a dolog. Ha valamelyik fél kísértésbe esik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szereti a másikat. Szerintem ez nem mindig bűn.

PONTOS EMBER VAGY? Késni szoktam, de elkésni nem.

HÁROM ÉVESEN....futballista akartam lenni. Meg nagypapa, aki ül a kandalló előtt, pipázik és simogatja az unokáinak a fejét.

HA KIKÖTSZ VALAKI MELLETT: Akkor szeretnék majd egy kislányt, aztán három év múlva egy kisfiút. Láttam ilyen mintát, és ez tetszett.

KEDVENCEK NINCSENEK: Kedvenc könyv nincs, de nagyon szeretem az idézeteket. Az olyanokat, mint például ez: „Nagyon jó, ha van egy nagy, szerető családod, egy másik városban.

A legjobb film pedig nekem a futballmeccs. Kedvenc focicsapatom sincs. De szeretem az angol és spanyol foci. Meg a KTE-t.

PONTOS EMBER VAGY? Késni szoktam, de elkésni nem.

HÁROM ÉVESEN....futballista akartam lenni. Meg nagypapa, aki ül a kandalló előtt, pipázik és simogatja az unokáinak a fejét.

HA KIKÖTSZ VALAKI MELLETT: Akkor szeretnék majd egy kislányt, aztán három év múlva egy kisfiút. Láttam ilyen mintát, és ez tetszett.

KEDVENCEK NINCSENEK: Kedvenc könyv nincs, de nagyon szeretem az idézeteket. Az olyanokat, mint például ez: „Nagyon jó, ha van egy nagy, szerető családod, egy másik városban.

A legjobb film pedig nekem a futballmeccs. Kedvenc focicsapatom sincs. De szeretem az angol és spanyol foci. Meg a KTE-t. -->