Láma született és rozsomák érkezett Szegedre

Szépen növekedik a Szegedi Vadasparkban élő lámacsalád. Tavaly februárban, a legnagyobb hidegben született egy csikó, Kincső. Sajnálatos módon az anyja nem foglalkozott vele, így a gondozóknak kellett felnevelniük az apróságot. Ezért eleinte aggódtak a park munkatársai, mikor nemrég a világra jött egy újabb kisláma. Szerencsére nem ismétlődött meg a tavalyi esett: Karolát elfogadta az anyja: ragaszkodik hozzá, s elegendő teje is van, hogy szoptathassa.
Az idősebb csikót, Kincsőt sikerült visszaszoktatni a csapatba, így Karolával együtt már öt lámát láthatnak a parkba érkező vendégek. A szegedi állatkert egyik különlegessége, hogy az óvilági kétpúpú teve mellett valamennyi dél-amerikai tevefélét bemutatja: a lámát, annak ősét, a guanakót, a vikunyát és háziasított változatát, az alpakát is. Az utóbbi faj képviselői szélsőséges időjárású napokon is, melegben és hidegben egyaránt láthatók, hiszen - a tevefélékre általánosan jellemzően – rendkívül szívósak, jól viselik az ilyesfajta viszontagságokat.
A lámát Dél-Amerikában, s azon belül leginkább Peruban és Bolíviában háziállatként tartják. Elsősorban a vastag, tömött bundája miatt tenyésztik, hiszen a lámaszőrből készítik az őslakosok ruháik, takaróik nagy részét. Ünnepeken színes szalagokkal, fonalakkal díszítik fel állataikat a gazdák, s így vonulnak fel velük az Andok közt megbújó falvaikban.
Korábban Narviknak, a hím rozsomáknak volt párja. Helga azonban azonban súlyos, örökletes betegségben szenvedett. Gyakorlatilag teljesen megvakult, valamint idegrendszeri problémák is jelentkeztek nála. Emiatt folyamatosan stresszes állapotba került. A park gondozói több állatorvossal is konzultáltak az ügyében, s végül arra az elhatározásra jutottak, Helga ne szenvedjen tovább, jobb neki, ha elaltatják.
A fiatal és életerős hím viszont sokáig nem maradhatott egyedül, ezért pár után néztek a szegediek. Nemrég meg is érkezett az új nőstény. A furcsa nevet kapó Navarrana Stockholmból jött a csongrádi megyeszékhelyre. Eleinte karanténban tartották, majd a hosszú szoktatási idő eltelte után össze is lehetett engedni a két állatot. A fiatal nőstény mindössze egy esztendős, így nem ivarérett. Egyelőre csak játszótársa Narviknak, de a park munkatársai bíznak benne, hogy idővel párja is lesz, s kölykök is születnek a frigyükből.
A rozsomák vagy torkosborz sajnos kevésbé ismert állata a hazai állatkerteknek, a Szegedi Vadasparkban látható először és egyedül Magyarországon. Pedig a nagytermetű menyétféle ragadozó több szempontból is különlegesség: elég csak a hírhedt harciasságára gondolnunk, illetve magas intelligenciája és játékossága miatt az egyik legnagyobb kedvencnek számít a park dolgozói körében.
A torkosborz Skandináviában, Kelet-Európa északi részén, valamint Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. Kizárólag a tajga fenyőerdeiben, illetve a tundrán fordul elő. A Baltikumból, Lengyelországból és Északnyugat-Oroszországból a történelem során szorították ki az ott élő emberek. Ezekre a területekre azonban az utóbbi évtizedekben újra visszatért. Amerikában olykor egész délen is megjelenik, láttak már rozsomákot Kaliforniában is. Csak ott él meg, ahol a legnagyobb ellensége, a farkas nem. 2007 nyarán az állat Magyarországon is nagy riadalmat keltett, amikor Balatonvilágoson több példány is elszabadult, és komoly károkat okozott. Az állatokat egy turistacsoport hozta be az országba.
Egy felnőtt rozsomák teste 60–70 centi hosszú, a farka 15–25 centi, testtömege pedig 22–32 kiló. Magányos vadász, területének határait illatmirigyével, vizeletével, ürülékével jelöli meg. Életritmusával nem követi a sarkvidéki nappalok és éjszakák váltakozását, néhány óránként pihen, majd újra vadászni indul. Fogságban legfeljebb 18 évig élhet, de a vadonban 8–10 esztendő után elpusztul. Mérete ellenére jól mászik fára, de főleg a talajon tartózkodik. Nem alszik téli álmot.