Jobb a leszbi, mint a biszex?

Az az igazság, hogy amikor 2009 őszén a „Gyalázzunk holt költőket” című írásomban helytelenítettem, hogy Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik akkori békéscsabai városi elnöke szót emelt az ellen, hogy az aradi tizenhármak kivégzésének 160. évfordulója alkalmából tartott helybeli ünnepségen egy olyan költemény is elhangozhatott, amelyet „a köztudomásúlag cionista és magyarellenes” Faludy György írt, még aligha sejthettem, hogy két és fél év múltán a Jobbik újra nekiesik majd a 2006-ban, 96 esztendős korában elhunyt nagyszerű költőnek, írónak, műfordítónak. Márpedig legutóbb épp ez történt, „köszönhetően” Ferenczi Gábornak, a magát többnyire nemzeti radikális pártként meghatározó politika erő országgyűlési képviselőjének, aki „Miért lehet a Nemzeti Alaptanterv része Faludy György munkássága?” címmel intézett kérdést a Nemzeti Erőforrás Minisztérium első emberéhez. Ami persze, önmagában nem lenne érdekes, ha a 35 éves, magyartanári diplomával rendelkező Ferenczi csak negyedannyi figyelmet szentelt volna az esztétikai szempontoknak (ami szerintem egy irói életmű értékelésekor legalábbis nem árt), mint az elképesztően kalandos életű Faludy szexuális beállítottságának. Miután azonban nem tette, így kizárólag azt tudtuk meg, hogy mivel „a kommunistából átvedlett szabad demokrata nyíltan vállalta biszexuális hajlamát”, ezért Ferencziék szerint „nem jelenthet követendő példát a diákok számára”, no, és persze, azt, hogy a Jobbik Faludy helyett a Nemzeti Alaptantervbe a mai magyar szélsőjobb által favorizált, a ''30-as években irodalmi Nobel-díjra is javasolt Tormay Cécile-t ajánlja. Amelynél igaztalanabb váddal, illetve viccesebb javaslattal a Jobbiknak akarva sem sikerült volna előhozakodnia. 

Igaztalan állításról beszélek, s nem véletlenül, mert bár kétségtelen tény, hogy Faludy fiatalabb korában a baloldal eszmerendszerével kacérkodott, Rákosi Mátyáséknak „köszönhetően” – akik olyannyira nem bíztak benne, hogy nem kizárólag a műveit nem engedték megjelenni, de koholt vádak alapján bíróság el is állították – 1949-től három éven keresztül a hírhedt recski kényszermunka-táborban raboskodott. Ami már most az 1875-1937 között élt, a maga korában itthon és a határokon túl is ismert és elismert – szerintem csak közepes tehetséggel megáldott – Tormay Cécile-t illeti.., nos, előttem nem egészen világos, hogy a szexuális beállítottság kapcsán nem éppen szabados elveket valló Jobbik számára miért kedvesebb egy, a saját neméhez vonzódó hölgy, mint egy olyan férfi, aki a lányokat és a fiúkat egyaránt szereti. Tormay Cécile-ről ugyanis tudott – és erről annak idején az újságok is részletesen beszámoltak –, hogy nemcsak Pallavicini Eduardina grófnővel és az olasz Francesca Orsay-val tartott fenn leszbikus kapcsolatot (utóbbi viszony nem kevesebb, mint másfél évtizedig tartott), de azzal a gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval is, akivel a közösen vásárolt mátraházi villájukban élte le élete utolsó éveit. Bevallom, az iménti kérdés a részemről álságos volt, lévén pontosan tudom, hogy a homofób Jobbik a biszexeket és a melegeket egyaránt rühelli, ezért aztán a pártnak eszébe sem jutott volna Tormayval előállni, ha tudják, hogy a Corvin-koszorúval is kitüntett írónőnek asszonyok voltak a legnagyobb szerelmei. Ám mivel fogalmuk sem volt erről, sikerült jókora bakot lőni.