„Merénylők” az interneten

Mottó: „Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?” (Bacsó Péter: A tanú)

Nos, bár Orbán Viktor bizonyára soha az életben nem hiányolt egy ellene szőtt merényletet, mint tette ezt Bacsó Péter halhatatlan Bástya elvtársa, a Fidesz-közeli sajtó gondoskodott arról, hogy az összeesküvés-elméletek magyarországi hívei ezekben a napokban se maradjanak csemege nélkül. Ahogy az már megszokott, először a mindig éber Magyar Nemzet rukkolt ki egy nagyon finoman fogalmazva is hatásvadász írással („Meggyilkolnák Orbán Viktort Gyurcsány hívei”), majd a lap szellemi társa, a Hír Televízió következett, amely nem csupán megismételte az igazi szenzációként tálalt anyagot, de a „Civil kaszinó” című kerekasztal-beszélgetésében egy külön fejezetet szentelt a miniszterelnök elleni „életveszélyes” fenyegetéseknek. És hogy mire alapozódtak a jobboldali média zászlóshajóinak az anyagai? Nos, azon kommentek egyikére-másikára, amelyeket Dániel Péternek, a közhivatalok falaira kifüggesztett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat kaszinótojással támadó ügyvédnek a Facebookon közétett, Bayer Zsolthoz írt nyílt levelére küldtek, és amelyek kétségkívül nélkülöznek mindenfajta  jó ízlést. Egy Nyári Zsolt néven hozzászóló illető például azt mondja, „…ha fegyvert kell fogni, tudod, hogy rám számíthatsz; és ha valaki biztosítaná gyermekem jövőjét, biz isten kilőném ezeket a tetveket, vityával az élen”, míg Boldizsár István, a Hungalu valamikori gazdasági vezérigazgatója azt fejtegette, „ha elindul a fizikai rendbetétel, nekem időben szóljatok, mert soha nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy kimaradok ezeknek a tébolyult emberszabásúnak kinéző élőlényeknek a fizikai elpusztításából”. A sztoriból természetesen nem maradt ki a kormányfő örökös szóvivője, Szijjártó Péter sem, aki nem sokkal a Nemzet és a Hír tévé megszólalása után mennydörögte a nagy magyar valóságba, hogy most egy „mindeddig elképzelhetetlennek tűnő határt lépett át Gyurcsány Ferenc (...) üzleti és baráti köre”.

No, most, ha el is tekintek azon tényektől, hogy az interneten százszámra találhatunk ugyanilyen ízléstelen véleményeket, hogy idióta kommentezők semmi esetre sem nevezhetők Gyurcsány Ferenc üzleti és baráti körének, hogy magának a volt szocialista párti kormányfőnek is része volt hasonló  „kedveskedésben” – nagy hirtelen a „Gyurcsányt a Dunába, a többit meg utána” rigmus jut az eszembe –, továbbá, hogy az igazi Nyári Zsolt szerint nem ő az inkriminált hozzászólás szerzője (azt mondja, ismeretlen valakik kreáltak egy profilt a nevében), akkor is azt kell megállapítanom, hogy ez esetben bizony egy csomóan ágyúval lődöznek verébre. És itt ugye, nem csupán a kormánypárti média jeleseiről van szó (akik az újságírást amúgy is egyfajta „szent küldetés”-nek tekintik), hanem például az utóbbi időben  sokat és sokak által bírált Terrorelhárítási Központról, amely – ahogyan az a hírekből kiderült – tétovázás nélkül rámozdult a „gyanús” kommentekre. Más kérdés, hogy az egyébként nem igazán túlhajszolt TEK-es állományra ráfér egy kis gyakorlás. Ami pedig a történet általános tanulságait illeti..., nos, túl azon, hogy – amint arra már utaltam – alaposan túl lett lihegve az ügy (jóllehet Szijjártó Péter napi gyurcsányozáshoz igazán kiváló muníciót szolgáltatott), jómagam úgy vélem, az interneten (is) fellelhető gyalázatos megnyilvánulások mintegy a leképeződései, a következményei annak a józan ésszel nehezen felfogható, szinte már beteges gyűlölködésnek, ami ezt az országot egy ideje jellemzi, és amelynek az elharapódzáséért azok a médiumok is sokat tettek, amelyek most annyira fel vanak háborodva. Talán ezt sem kellene elfeledni.