Utcákról támad a kommunizmus?

Úgy látom, a Kereszténydemokrata Néppárt utánpótlás csapata, az elmúlt időszakban hiperaktívnak tűnő Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség nem csupán az általa erkölcs- és lélekrombolónak vélt VV4 ellen hirdetett  hadjáratot, hanem azon közterületek átkeresztelése ügyében is, amelyek egészen a mai napig valamely munkásmozgalmi (kommunista) idol nevét viselik. Minderről egyébként Stágel Bence országgyűlési képviselő, a fiatal kereszténydemokraták első embere tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát, elmesélve, hogy zsakutca.iksz.net címen egy kampányhonlapot indítanak (plusz egy facebookos közösségi oldalt), ahová várják mindazok jelzéseit, akik a saját lakóhelyükön avagy az országban járva-kelve „a kommunista diktatúra jegyeit hordozó közterületi elnevezésre bukkannak”. Mint Stágel elmondta, a portál úgynevezett szégyentablóján azért teszik majd közzé a kifogásolt elnevezéseket tartalmazó táblák felvételeit (és persze, keresik meg az érintett önkormányzatokat), mert több helyről kaptak jelzéseket a fiataloktól, hogy a települések egy részén még több mint húsz esztendővel a rendszerváltás után is egyfajta „időutazásnak” lehetünk a részesei. Nos, hogy Stágel és társai sikeresek lesznek-e, nem tudom – én mindenesetre nem fogadnék rájuk –, kétségtelen azonban, hogy az ilyen próbálkozások  mind-mind kudarccal jártak. Így történt ez nem oly régen Óbudán, ahol a Jobbik kezdeményezte a változtatást (amiből végül nem lett semmi, mert az érintett lakók hallani sem akartak a dologról), és így történt valamikori lakóhelyemen, Martfűn is (megjegyzem, édesanyám jelenleg is egy Lenin úti címen él), ahol az emberek úgyszintén ragaszkodtak a jól megszokott elnevezésekhez.

Hogy mennyire, azt az imént említett történet nagyon jól mutatja, ugyanis a választók véleményét az utcanevek tervezett megváltoztatásáról kikérő óbudai önkormányzathoz visszaérkezett 1400 válaszból mindössze 218 (!) volt igenlő, vagyis az érintetteknek alig több mint a 15 százalékát zavarta, hogy a hátralévő életét a Pablo Neruda, a Koltói Anna, a Lukács György, a Ságvári Endre vagy éppenséggel a dr. Münnich Ferenc utcában éli le. Ám még mielőtt Önök közül bárki is elkezd reflexből kommunistázni, gyorsan leszögezem, hogy az óbudaiak döntésének már csak azért sincs a világon semmi köze politikához, pártokhoz, jobb- és baloldalhoz, mivel igen nagy összegben fogadnék, hogy az emberek 99 százalékának halvány fogalma sincsen arról, ki is volt Pablo Neruda, Koltói Anna vagy Lukács György, így aztán – bármit is gondol a Jobbik vagy a KDNP „fiókcsapata” – aligha lehet lázba hozni őket azzal, hogy Landler Jenő úti lakosokból egy szemvillanás alatt Wass Albert útiak lehetnek, esetleg hogy a Lenin utca helyett holnap már a Turul utcába mehetnek haza. Mondom, lehet ennek kapcsán a múlt átkos örökségét, a Kádár-éra évtizedeinek rossz beidegződéseit, no, meg persze, a máig élő kommunista mentalitást emlegetni, csakhát fölösleges, mivel magam pontosan tudom, hogy az emberek döntését egyáltalán nem a politika motiválja – erről meggyőződtem akkor is, amikor édesanyámék utcája szavazott –, hanem az olyan, abszolút praktikus szempontok, mint amilyen például a hivatalos okmányokban szereplő lakcím módosítása, és így tovább, és így tovább. Na, úgyhogy szerintem az ifjú keresztényeknek se kellene annyira lelkesedniük. Hiszen ahogy Lenin is mondta (vagy nem mondta): ami nem megy, azt ne erőltessük.