Hírek

2010.12.23. 05:38

Európa kettes számú diktátora?

Jóllehet teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Orbán Viktorék magasról tesznek a kormányt ért külföldi bírálatokra, mindazonáltal meglehetősen kínosnak gondolom, amikor a magyar miniszterelnököt többen az utolsó európai diktátorként számon tartott Lukasenkóhoz vagy éppen a hazudós Pinokkióhoz hasonlítják.

Stanga István

Szégyen – emlékezetem szerint ez volt az első szó, ami az eszembe jutott azoknak a reakcióknak az olvastán, amiket az országgyűlés által a minap elfogadott médiatörvény váltott ki az öreg kontinens sok-sok politikusából és újságírójából. Hogy Orbán Viktor és kormánya vajon számított-e ilyen mérvű felháborodásra, azt nem tudom (bár erősen kétlem) annyi azonban bizonyos, hogy a rendkívül súlyos, esetenként már-már durva bírálatokat még akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a „fülkeforradalom” és a „nemzeti együttműködés” lázában égő Fidesz szemmel láthatóan úgy érzi, hogy egy kétharmados parlamenti többséggel bíró politikai erőnek Európa (mit Európa..., az egész nagyvilág) csak jelenthet. No, de minden további szó helyett nézzünk néhány jellemző véleményt a több tucatból... Ott van mindjárt a The Economist írása, amely a Fideszt hataloméhesnek, Schmitt Pál államfőt puhánynak, Orbán Viktort pedig „Magyarország veszekedős miniszterelnökének” titulálja, ám ezek a jelzők kifejezetten udvariasaknak és visszafogottaknak tekinthetőek egyes német újságok írásaihoz képest. A Die Welt „Magyarország mint vezéri állam” (Führerstaat Ungarn) címmel közölt cikkében például azt írja, hazánkat látva az embernek olyan érzése támad, „mintha a tekintélyelvű, antiszemita ''30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene”, míg a német üzleti körök lapjának tartott Handelsblatt „A nap Pinokkiója” rovatában nemes egyszerűséggel lehazugozza Orbánt, amiért az azt állította, hogy a magyar médiatörvény „nem tartalmaz semmit olyasmit, ami ne létezne más EU-országban is”. És noha ezek a megállapítások már önmagukban is eléggé kínosak, akadtak, akik ennél is messzebbre mentek. 

Így mondjuk Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter, aki a Rutersnek adott interjújában egyrészt élesen kritizálta a sajtót megfélemlíteni akaró jogszabályt, másfelől azt a kérdést is feltette, hogy ilyen előzmények után Magyarország vajon méltó-e arra, hogy az Európai Unió új elnöke legyen. Asselborn mindezeken túlmenően nemcsak annak az álláspontjának adott hangot, hogy az Európai Bizottságnak a lehető leggyorsabban fel kell(ene) lépnie a vitatott törvény ellen, minthogy az „egyértelműen sérti az Európai Unió szerződéseinek szellemét és betűjét”, és „közvetlenül veszélyezteti a demokráciát”, de azt is kijelentette – mellőzve a diplomácia finom nyelvét –, hogy noha „ezidáig Alekszandr Lukasenkót tekintették az utolsó európai diktátornak (...), rögtön más lesz a helyzet, amint a magyar médiatörvény hatályba lép”. Ehhez kísértetiesen hasonló gondolatokat fogalmazott meg Adam Michnik, a liberális Gazeta Wyborcza tekintélyes főszerkesztője, az egykori lengyel demokratikus ellenzék legendás alakja, aki vezércikkében arról beszél, hogy Orbán Viktor és kormánya nagyon könnyen a legutolsó európai diktátor, a fehérorosz Alekszandr Lukasenkó nyomdokaiba léphet, amely folyamat „lerombolhatja a demokráciát, és lezüllesztheti a magyar társadalmat”. És bár temérdek ilyesfajta véleményt idézhetnék még (hadd mondjam mindjárt: sajnos), nem teszem, utóvégre Orbánéknak szemmel láthatóan halvány lila fogalmuk sincs arról, mennyire túllőttek a célon. Ők csak azt látják, hogy szélsebesen haladnak a sztrádán. No, meg legfeljebb azt, hogy minden barom szembe jön.  

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!