Hírek

2010.12.16. 05:08

A KDNP a szabad vasárnapért

Bár Harrach Péter, a kereszténydemokraták frakcióvezetője az üzletek vasárnapi nyitva tartásának a korlátozása kapcsán több alkalommal is a társadalom valós igényeire hivatkozott, magam eleddig még egyetlen olyan kutatást sem láttam, amely alátámasztotta volna a KDNP által felsorakoztatott érvféleségeket.

Stanga István

Ahhoz képest, hogy a kormánypártok a szabad vasárnapról szóló jobbikos javaslatot már a bizottsági szakban „elkaszálták”, a Kereszténydemokrata Néppárt e hét legelején egy olyan önálló javaslatot terjesztett a parlament elé, amely finoman fogalmazva is nagyon szigorú keretek közé szorítaná a vasárnapi munkavégzést. Hogy a KDNP ebben az ügyben vajon miért is került úgymond „lépéskényszerbe”, ahogyan Harrach Péter frakcióvezető fogalmazott, egyszerűen elképzelni se tudom (hacsak nem arról van szó, hogy a Jobbikot kellett megelőzni), az azonban bizonyos, hogy a párt a 280 négyzetméter fölötti üzletek nyitva tartásának korlátozásával egy igen régi – jó néhányszor ad acta tett, majd újra és újra elővett – elgondolását valósítaná meg. Valósítaná, mondom, ugyanis ez idő szerint messze nem vehetjük biztosra, hogy a Munka Törvénykönyvét, illetve a kereskedelmi törvényt érintő jogszabálymódosítások a T. Házban megkapják majd azt a támogatást, ami Semjén Zsolt és társai tervének a „keresztülveréséhez” szükséges lenne. Mindez persze, egyáltalán nem véletlen, mert amiként a parlamenten kívüli pártokat és társadalmi szervezeteket is megosztja a hét utolsó napját érintő munkatilalom (a Munkáspárt és a szakszervezetek egy része például egyetért a kereszténydemokraták elgondolásaival), úgy az országgyűlésben sincsen egység e kérdést illetően: a Vona-csapat nem csupán helyeseli a szigorítást, de maga még drákóibb szabályozást kívánt bevezetni (a bizottságban megbukott javaslatuk csak a 175 négyzetméter alatti boltoknak tette volna lehetővé a vasárnapi árusítást), míg a Fidesz-frakció tagjai enyhén szólva se lelkesednek a jelentőségéhez képest elég  öntudatos és erőszakos partner nagyon is kétséges fogadtatású ideájának a valóra váltásához.

Mert bár Harrach Péter a vasárnapi bevásárlások megszüntetése kapcsán több ízben is a társadalom valós igényeire hivatkozott („...a hagyományos értékek tisztelete jegyében a valós társadalmi igényekhez igazítanánk azt az elmúlt években elharapódzott neoliberális jelenséget, miszerint idehaza vasárnap is az anyagi fennmaradásért folyik a küzdelem”), az igazság az, hogy ezidáig még egyetlen olyan kutatást se láttam, amely alátámasztotta volna a KDNP által felsorakoztatott érveket. Egy Medián-felmérés szerint például a megkérdezetteknek csak alig több mint az egyharmada fogadná szívesen az üzletek hétvégi bezárását, 58 százalékuk viszont – akik között különben jóval nagyobb számban vannak a magukat jobboldalinak vallók – kifejezetten ellenezné azt. De nem egyformán látják a helyzetet maguk a kereskedők sem: egy részük hajlandó lenne elfogadni a korlátozást, ha az minden üzletre vonatkozna (ami valahol érthető is, hiszen a kivételezés egyeseket kedvezőbb helyzetbe hozna), mások viszont élből elutasítják az egész kezdeményezést, mondván, mivel a kiskereskedelmi forgalom nem kevesebb, mint öt százaléka esik vasárnapra (ez több százmilliárd forint), ezért túl nagy a tét ahhoz, hogy felelőtlen döntéseket hozzunk. Különösen, mert a nem jelentéktelen bevételkiesést a (multinacionális) cégek minden valószínűség szerint elbocsátásokkal próbálnák meg kompenzálni, vagyis munkahelyek százai, rossz esetben ezrei kerülnének veszélybe. Ezekhez képest komolyan vehető és veendő érveket a kereszténydemokratáktól magam eleddig nem hallottam. A lózungok pedig nem győztek meg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!