2010.07.27. 12:46
Előny az elszámolónál
Kemény és hosszú feladatnak bizonyult az OECD számára az, hogy megfelelő irányelveket hozzon a cégcsoportokon belüli elszámolóárak, más néven transzferárak kordában tartására.
Nem véletlenül, e téren ugyanis legalább három elvárásnak kellett megfelelniük. Először is, a korlátozások ellenére nem csorbulhatott a piac és a szerződés szabadsága. Ezt – nagy vonalakban – úgy sikerült megvalósítani, hogy a transzferárszabályok kizárólag adózási kérdésekben irányadók, vagyis „csak” az adóalap megállapításánál vehetők elő, a szerződések tartalmának más szempontokat figyelembe vevő értékelésénél nem.
Másodszor, a gazdasági szabadság megőrzése mellett kellett elejét venni annak, hogy a nemzetközi cégek a szolgáltatások és eszközök ide-oda tologatásával minden államban minimálisra, netán nullára szorítsák le az adófizetési kötelezettségüket. Harmadszor, az irányelvek és az ezek alapján született tagállami szabályok nem jelenthettek aránytalan adminisztrációs terhet a cégek számára.
