Hírek

2009.05.01. 08:09

Jobbos Che vagy valami más?

Már az sem világos, hogy a lelőtt Magyarosi és a perére váró Tóásó Előd vajon milyen céllal tartózkodtak Bolíviában (tudtak-e bármiféle készülő merényletről, ha volt egyáltalán ilyesmi), és akkor még egy szót sem szóltunk az események központi figurájáról, az „Edu”-nak becézett Rózsa Flores Eduardóról, akinek az élete és a halála azt példázza, mennyire óvakodnunk kell a felületes megállapításoktól.

Stanga István

Minthogy a média jóvoltából szinte valamennyien jól tudjuk, hogy nem is olyan régen milyen magyar vonatkozású események zajlottak le a messzi Bolíviában, így nem tartom szükségesnek a történet részletes felidézését; ezért dióhéjban csak annyit, hogy az úgy nagyjából egy magyarországnyi lélekszámú dél-amerikai állam hatóságai két héttel ezelőtt, április 16-án egy olyan „terrorista csoport” felszámolását jelentették be, amely állítólag merényletet tervezett az indián származású Evo Morales elnök ellen..., ám a kommandósoknak a helybéli ellenzék fellegvárának számító Santa Cruz egyik szállodájában  sikerült lecsapniuk a csapatra, amelynek tagjai közül a bolíviai-magyar-horvát állampolgár Rózsa Flores Eduardót, az erdélyi születésű Magyarosi Árpádot, valamint az ír Michael Martin Dwyert agyonlőtték, míg a magyar Tóásó Elődöt, illetőleg a bolíviai-horvát állampolgár Mario Tadicot őrizetbe vették. Persze, hogy kiderül-e valaha, egészen pontosan mi játszódott le azon a bizonyos szállodai hajnalon, több mint kétséges, ám engem nem is annyira a sztrorinak ez a része érdekel, mint inkább maguk a főszereplők, merthogy az ő megítélésük minimum ellentmondásos. Már maga az sem teljesen világos, hogy a megölt Magyarosi és a bírósági tárgyalására váró Tóásó Előd vajon milyen céllal tartózkodtak Bolíviában (tudtak-e bármiféle készülő merényletről, ha volt egyáltalán ilyesmi), és akkor még egyetlen szót sem szóltunk az események vélhetően központi figurájáról, a kis hazánkban csak „Edu”-nak becézett Rózsa Flores Eduardóról, akinek az élete és a halála a legjobb példa arra, hogy mennyire óvakodnunk kell a felületes megállapításoktól. Mert bár idehaza Edut a legtöbben egyfajta „örök forradalmár”-ként, amolyan jobboldali Che Guevaraként igyekeztek és igyekeznek ábrázolni, azt hiszem, a dolog ennél lényegesen bonyolultabb.

És itt nem kizárólag arra gondolok, hogy az ELTE utolsó KISZ-titkáraként is ismert Rózsa Flores Eduardo legalább annyi ideig kacérkodott a baloldali eszmékkel, mint a későbbiek során a (szélső)jobboldaléval, vagy hogy a napvilágra került dokumentumok szerint a Kádár-érában kapcsolatban állt a III/III-as csoportfőnökséggel (de ne szépítsük a dolgot: a papírok azt bizonyítják, hogy jelentett a belső elhárításnak), sőt, még csak arra sem, hogy az 1980-as évek legvégén szimpátiatüntetést szervezett Kádár János háza elé..., legalább ennyire érdekes ugyanis az a – nagy valószínűséggel mobiltelefonnal készített – videó, amelyet a bolíviai hatóságok perdöntő fontosságú bizonyítékként értékelnek, és amelyet az internet jóvoltából az egész világ láthatott. És bár magam sem zárom ki azt a lehetőséget, hogy az amúgy tényleg rettentően rossz minőségű felvételt a csoportba beépülő valamely ügynök készítette (ez ügyben Mario Tadicot szokták emlegetni), mindez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a filmen Rózsa Flores, Magyarosi és az ír Dwyer bombakészítésről beszélgetnek, illetve hogy egy ilyen robbanószerkezetet miként lehetett/kellett volna eljuttatni egy búvár révén arra a Titicaca-tavon horgonyzó hajóra, amelyen akkor a bolíviai kormány ülésezett. Ne értsenek félre, egyáltalán nem azt akarom állítani,  hogy a kommandósakció minden tekintetben teljesen jogszerű (mert hát, alvó embereket csak úgy halomra lőni akkor sem tűnik törvényesnek, ha  – amint az tudott – Dél-Amerikában az ilyen és hasonló eseteket abszolút más mércével mérik, mint ezen a tájon), csupán azt, hogy az emberek és az események értékelésénél mellőzni kelle(ene) mindenféle sematizmust. Mondom ezt azért is, mert a mi politikailag kettéosztott országunkban az utóbbi időben igencsak „divat” lett kizárólag fekete-fehérben látni, jóllehet idehaza sem „jók” és „rosszak” harcolnak egymással, nem hazafiak állnak szemben „nemzetárulókkal”, különösen pedig nem „magyarok” küzdenek úgymond „nem magyarokkal”..., a történelem – ahogy ezt a Rózsa Flores-ügy is igazolja – nem tűri a leegyszerűsítéseket.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!