Ajtóstól a házba

Engedjék meg nekem, hogy a múlt hétvégi pécsi polgármester-választás kapcsán magam semmilyen okossággal se terheljem Önöket, hiszen annyi hivatásos és önjelölt politológus elemezte már a történteket, hogy annál több sem kell..., arról már nem is beszélve, hogy olyan iszonyúan nem is borult a papírforma, utóvégre ez a szavazás csupán visszaigazolta azokat a közvélemény-kutatási eredményeket, amelyeket valamennyien nagyon jól ismerünk. Az pedig, hogy az országban jelenleg tapasztalható politikai helyzet ilyen drámai mértékben és módon határozta meg Szili Katalin és Páva Zsolt nem mindig korrekt eszközökkel vívott párharcát, megint csak nem számítható a kolosszális meglepetések közé. Annál inkább furcsa volt számomra az a vélekedés, amelyet Ágh Attila politológus, az MSZP tagja  fogalmazott meg az egyik kereskedelmi rádióban, és amelyik arról szólt, hogy a T. Ház elnökének, a szocialista párt valóban egyik legnépszerűbb politikusának a vereségét nemcsak a Bajnai-kabinet intézkedései nyomán kialakult hangulattal lehet és kell magyarázni, hanem azzal a mozgósítási stratégiával, amelyet az MSZP a baranyai megyeszékhelyen követett, és ami olyan elemekből állt, mint a választók utcai és otthoni megszólítása, a különféle ügyek velük való megvitatása. Ez az USA-ban is alkalmazott és bevált kampánystratégia Ágh Attila szerint egyébiránt jó és működőképes, csak – tette hozzá – elképzehető, hogy idehaza az emberek nem szeretik az effajta kampányolást, azt, hogy ilyen közvetlen módon vonják be őket a jeöltek közötti csatározásba.

Nos, ami azt a kijelentést illeti, hogy tudniillik az MSZP (avagy Szili?) által választott kampánytechnika alapvetően használható, többé-kevésbé egyet lehet érteni, ugyanis a választópolgárok személyes felkeresése (amelyet az Újvilágban csak „door to door”, azaz „ajtótól ajtóig” való akciózásként emlegetnek) bár nem csodafegyver, kétségkívül a meggyőzés rendkívül  hatékony eszköze lehet, amiként az is volt példának okáért Tony Blair brit miniszterelnök nem egy választási győzelmében. Csakhogy Szili Katalinék eltéveszteték a pályát, már amennyiben elfeledkeztek egy „apróságról”..., jelesül, hogy a párt népszerűsége és támogatottsága pillanatnyilag jóval a bányász béka feneke alatt van (és ezt az sem kompenzálhatta, hogy Szili Pécsett otthon van), következésképpen az emberek döntő többsége örül, ha egyetlen szocialistát se lát, nemhogy a párt aktivistái zaklassák a saját lakásában. És ha ehhez még az eseményeknek azt az ellenzéki „tálalását” is hozzávesszük, miszerint az ország minden tájáról érkező „pártkatonák”  (gyakoribb szóhasználattal: „pártkommandósok”) lepik el Pécset, akiktől azonban a Fidesz megvédi a helyieket..., nos, akkor könnyen belátható, hogy az MSZP „door to door”-kampánya (amely a külsö szemlélő számára inkább afféle „ajtóstól a házba” dolognak tűnt) nem egyszerűen elhibázott volt, hanem kifejezetten kontraproduktív. Valahogy úgy, mint jószerivel  minden más, amihez csak az elmúlt két és fél évben hozzányúltak. És hát, miért pont a kampány lett volna kivétel?