2009.05.18. 13:44
A világ 10 leggazdagabb embere generálta a válságot? A hárítás mint starégia
A globális pénzügyi és gazdasági válság még mindig olyan, mint egy minden éjjel visszatérő rossz álom; igyekszünk elfelejteni, vagy minél kevesebbet gondolni rá – a Business Superbrands-díjas Szonda Ipsos kvalitatív kutatásának április közepén lezajlott fókuszcsoport-résztvevői legalábbis ezt a stratégiát követik.
A Szonda Ipsos Válságmonitor kutatássorozata 2008 októberétől rendszeresen méri a válsággal kapcsolatos lakossági és vállalati véleményeket, illetve a mutatott viselkedést; hiteles képet nyújtva a pénzügyi-gazdasági vélekedésekről, várakozásokról, helyzetértékelésekről.
Ez alkalommal azonban nemcsak a kognitív és viselkedésközpontú-, hanem az emocionális, lelki oldal is górcső alá került, hogy megismerhessük, mi zajlik a mélyben, hogyan lehet óvni-védeni a nehéz helyzetekben még törékenyebb lelki egyensúlyt. (A csoportok tagjai átlag körüli, vagy valamivel átlag feletti jövedelmű nők és férfiak voltak, részben közép-, részben felsőfokú végzettséggel).
A beszélgetésekből az derült ki, hogy a szorongató helyzetet leginkább a pszichológiából jól ismert hárítással próbálják az emberek kezelni: annak ellenére, hogy a válság nyilvánvaló módon mindannyiunk életére közvetlenül vagy közvetve, de hatással van, a csoporttagok azt állították, hogy őket személy szerint nem annyira érinti (legalábbis nem érinti meg) az aktuális pénzügyi-gazdasági helyzet, még a gondolatvilágukból is igyekeznek kizárni a válság nyomasztó és szorongást keltő híreit. A jelen kvalitatív kutatás résztvevői saját bevallásuk szerint kevéssé készítenek terveket, s ha racionalizálják is fogyasztásukat, költésüket, azt más ideológiák mögé rejtik. A közvetlen környezetben tapasztalható életszínvonal-romlást is elhárítják, s bíznak benne, hogy velük nem történhet semmi rossz. Működnek tehát az elhárító mechanizmusok, a kutatásban résztvevők védik a kellemes belső világukat, s mint a gyerekek, kívülről remélik a megoldást: valaki mondja meg mi történik, mit jelent ez az egész, mit kell ilyenkor tenni, és ha lehet, valaki más tegyen azért, hogy kilábaljunk a nehéz helyzetből.
A médiától elvárják a tájékoztatást – amellyel elégedetlenek, mert úgy érzik, Magyarországot váratlanul és felkészületlenül érte a válság, a magyarok még mindig nem értik, mit jelent pontosan és nem tudják mit kellene tenni, ezért sem volt érzékelhető a hatása az ünnepek előtti vásárlási lázban („karácsonykor ugyanolyan ajándékdömping, húsvétkor hosszú sorok a sonka-pultnál”) – ugyanakkor a média híreit hibáztatják a fel-fel bukkanó rossz hangulatért.
