Hírek

2009.02.06. 14:01

Össznépi utálat

A magyar politikus korántsem azért lesz politikus, mert érdekli ez a hivatás, pláne mert víziói vannak egy jobb, tisztességesebb, élhetőbb világról, hanem mert rájön – és e megállapítás a mostanság a politikába érkezőkre hatványozottan érvényes –, hogy ez az a pálya, ahol egységnyi energia befektetésével a legkönnyebb pénzt keresni és/vagy reflektorfénybe kerülni.

Stanga István

Bár szinte valamennyi online hírportál közölte annak a nem reprezentatív országos felmérésnek az eredményeit, amelyet több mint négyezer hazai választópolgár bevonásával készített a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Civil Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet, alig hiszem, hogy bárkit is különösebben meglepne a tény, miszerint mi, magyarok, jószerivel már semmiben és senkiben sem bízunk. Csodálkozni így legfeljebb azon lehet, hogy ez az általános (mondhatni: össznépi) utálat immáron azokat a civil szervezeteket is elérte, amelyeket korábban még így-úgy elfogadtunk, az azonban abszolút „papírformának” számít, hogy tíz megkérdezettből több mint nyolc teljesen elutasító a parlament jelenlegi működésével szemben, míg a politikusok esetében ugyanez a mutató kis híján 90 százalékos, ami azért tényleg nem semmi a rendszerváltás huszadik évfordulója táján. Ez a vélemény a politikai elitről – amiként azt a kutatást végzők külön meg is jegyezték „már nem csupán tartózkodást, gyanakvást, de a hiteltelenség nagyon komoly szintjét fejezi ki, azt, hogy az emberek egyáltalán nem számítanak rájuk”. És bár egyszer azt is érdemes lenne végiggondolni,  vajon hová is vezethet a politikából és/vagy az abból élőkből való, szinte példa nélkül álló kiábrándulás, meg hogy mindez mennyiben veszélyezteti a demokrácia működőképességét, most mégis inkább azzal foglalkoznék, hogy milyen – vagy: milyennek látszik – az a furcsa „állatfajta”, amelyet úgy hívunk, hogy „magyar politikus” (politicus hungaricus).

Nos, elsősorban is kontraszelektált, amely tény alapvetően határozza meg az egész tevékenységét, gondolkodásmódját, lelkivilágát..., egyszóval az ég világon mindent. A magyar politikus ugyanis nem azért lesz politikus, mert érdekli ez a „műfaj”, mert vonzalmat érez e hivatás iránt, különösen pedig nem azért, mert tenni akar az országért és a honfitársaiért, esetleg  mert víziói vannak egy jobb, egy tisztességesebb, egy élhetőbb világról, hanem mert rájön – és e megállapítás a mostanság a politikába érkezőkre hatványozottan érvényes –, hogy ez az a pálya, ahol egységnyi energia befektetésével a legkönnyebb pénzt keresni és/vagy reflektorfénybe kerülni. Igen, mivel a mi politikai elitünket (tisztelet a csekély kivételnek) alapvetően e két dolog motiválja..., és ez ügyben tökéletesen egyet kell értenem Tölgyessy Péterrel, aki egy alkalommal maga is megfogalmazta, hogy tudniilik az új magyar politikusnak két fő fajtája van: a Kóka-típus, amely már betegre kereste magát, megvan mindene, amit csak szem és száj kívánhat, vagyon, mutatós feleség vagy barátnő (esetleg: is-is), csak éppen – mivel exhibicionista a lelkem – a hőn ahított szereplés hiányzik az életéből..., a másik a Zuschlag-típus, amelyiknek viszont üres a zsebe, így aztán módfelett szeretne nagyon-nagyon sok pénzt keresni, méghozzá a lehető leghamarabb. No, már most, amíg az ilyen mentalitású urak el nem tűnnek a közéletből (és – ne legyenek illúzióink – ez nem hamar lesz), addig a határainkon nyugodt szívvel kitehetjük a táblát: „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!