Hírek

2009.02.09. 08:56

Az újraszülető bűn

Ha van terület, ahol a Kádár-rendszer bukását követően egy tapodtat sem sikerült előrébb jutni (sőt!), az a magyarországi cigányság integrációja. Dehát mitől változott volna bármi is, amikor a politikának csak üres szólamokra, „kirakat-intézkedésekre” futotta, no, meg arra, hogy a romákat választások idején afféle üveggyöngyökön megvehető szavazógépeknek használja.

Stanga István

Ha azt nem is tudom megmondani, hogy a vasárnap hajnali veszprémi tragédia az „utolsó csepp” volt-e abban a bizonyos pohárban (vagy éppen az utolsó utáni), annyi biztosan kijelenthető, hogy ha van terület, ahol a Kádár-rendszer bukását követően egyáltalán nem sikerült előrébb jutnunk – és ez még enyhe kifejezés, hiszen inkább visszalépés van szó –, az a magyarországi cigányság integrációja. Igaz, mitől változott volna bármi is, amikor a politikának az elmúlt két évtizedben semmi lényegi, ténylegesen sorsfordító intézkedésre sem futotta, csupán igen hangzatos szólamokra, „kirakat-akciókra” (kisebbségi jogok országgyűlési biztosának csatasorba állítása, roma származású politikusok „pártkarrierje”, stb, stb.), no, meg „természetesen” arra, hogy a cigányságot választások idején afféle színes üveggyöngyökön megvehető szavazógépnek használja. Ezen túl azonban kudarc, kudarc és kudarc, ameddig csak a szem ellát..., legyen szó akár a társadalmi együttélés szabályainak betartásáról (vagy csupán tudomásul vételéről), akár a bűnözés drámai mértékű megnövekedéséről, akár az oktatásról, hogy az olyan kérdésekről már ne is beszéljünk, mint az ijesztő mérvű szegénység, a soha nem látott mérvű –  egyes becslések szerint mintegy 70 százalékos – munkanélküliség, amelynek kezelése a hazai cigányság körében tapasztalható iskolázatlanság és képzetlenség miatt már-már kilátástalan vállalkozásnak tűnik. Mindezeket persze, nem véletlenül bocsátottam előre, mert bár az általam említett tényekkel szinte mindenki tisztában van, nagyon sokan mégis hajlamosak arra – ami egy ilyen brutális és felkavaró bűncselekmény után némileg érthető is –, hogy pusztán rendőrségi, büntetőjogi megoldásokat szorgalmazzanak.

Holott ettől – és csakis ettől – tartós és valódi eredményt semmi szín alatt sem várhatunk. És ez még akkor is így van, ha a rendőrség felelőssége a dolgok elfajulásában nagyon is tetten érhető..., például annak a brutális  enyingi bandának az ügyében (ennek a tagjait gyanúsítja a rendőrség a sportolók elleni támadással), amely már meglehetősen hosszú ideje tartja rettegésben a település lakóit, és amellyel szemben a helyiek elmondása szerint a rendőrség sem lépett fel (nem akart? nem tudott?, nem mert?) a kellő keménységgel és határozottsággal, holott ezzel talán – igaz, ez csak hipotézis – megmenthette volna Cozma életét. Ám bármennyire is gyors és kézenfekvő (különösen pedig kényelmes) kizárólag a rendőrségtől, az ügyészségtól és a bíróságoktól várni a cselekevést, úgy vélem, a hosszabb – és összehasonlíthatatlanul nehezebb – út semmiképpen sem spórolható meg. De gondoljuk végig... Marian Cozma gyilkosait a bíróság  bizonyosan hosszú-hosszú évekre a rácsok mögé küldi, amely ítélet – túl azon, hogy találkozik a társadalom igazságérzetével – teljesen rendjén is való, hiszen bűn nem maradhat megtorlatlanul. Amiként persze, azokra is börtön vár, akik csapatostul fosztogatják az utcai járókelőket, akik egész településeket tartanak félelemben, akik előtt a világon semmi sem szent, sem a mások testi épsége, sem a tulajdona, akik nem tudják (vagy talán nem is akarják) betartani az emberi együttélés legelemibb szabályait, és így tovább, és így tovább, és így tovább. És ha megtelnének a börtönök, akkor sincsen semmi baj, építünk újakat, nagyobbakat. Ismétlem, mindez rendben van..., már amennyiben egy pillanatig sem próbáljuk meg azzal olyasmivel áltatni magunkat, hogy na, most aztán mindent megoldottunk. Merthogy a bűn ugyanazon talajon, változatlan közegben mindig és mindig újratermelődik (a kilátástalanság növekedésével párhuzamosan ráadásul még gyorsabban és hatványozottabban), ezért aztán az ellene folytatott harc majdhogynem reménytelennek tűnik. Ezt belátni persze – elismerem –, nem is olyan könnyű. És különösen nem az akkor, amikor az indulatoké a főszerep.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!