Hírek

2008.10.05. 07:17

Vagyonvizit

Miközben az APEH egyik ellenőrzési osztályvezetőjét éppen egy kétmilliós kenőpénz átvételekor érték tetten, aközben egyre inkább hallani olyan hangokat, miszerint a vagyongyarapodási vizsgálatok eljárási szabályait át kellene gondolni, mert azok sokszor ütköznek a jogelvekkel, és irracionális követelményeket támasztanak.

Stanga István

Ha az emlékezetem nem csal, annak idején, amikor a pénzügyi kormányzat elkezdte lélektanilag is felkészíteni a jó népet a majdani vagyonosodási vizsgálat várható „örömeire”, valami olyasféle kijelentések is elhangzottak, hogy most aztán nincs semmilyen lacafaca, mindenkinek el kell gondolkodnia az ügyein, már persze, ha nem akar úgy megbukni, mint az a bizonyos Rottenbiller. No, már most, ahogy az azóta történt dolgokat elnézem, tényleg van min töprengeni..., csakhogy nem elsősorban nekünk, hétköznapi halandóknak, hanem inkább adóhatóságnak. Mert hát, ugye, egyfelől itt van ez a csúnyácska kenőpénzes história, aminél kínosabb sztorit egyszerűen elképzelni sem tudok. Hiszen nem akárkit értek tetten, amint éppen átvesz kétmillió forintot, hanem az APEH Közép-magyarországi Régió Igazgatóságának ellenőrzési osztályvezetőjét (vagyis azt, akihez a vagyonosodási vizsgálatok is tartoztak), ráadásul a vesztegető sem egy amolyan nevenincs valaki, hanem Bodrácska János egykori budapesti rendőr-főkapitány fia. És hogy a szereplők minden bizonnyal nem először „játszották le” ezt a megvesztegetős történetet, arra nemcsak abból következtethetünk, hogy az APEH most gondosan „átnyálazza” mindazt a több száz vizsgálati anyagot, amelyhez a korrupt kollégájuknak köze volt, hanem abból is, hogy a szállongó hírek szerint ifjabb Bodrácska már egy jó ideje azzal hencegett, a kapcsolatai révén képes elsimítani az APEH-ellenőrzéseket.

Ám ha netalán mindez nem lenne elég, ott vannak azok a hangok is, amelyek szerint a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán „...újra kellene gondolni az APEH eljárási szabályait, mert azok több helyen is ütköznek a jogelvekkel, és sokszor irracionális követelményeket támasztanak”. És bár a pénzügyi tárca szerint minden éppen úgy jó, ahogy van, magam inkább az előbbi idézet „gazdájának”, Bárándy Gergely országgyűlési képviselőnek adok igazat, mivel meggyőződésem, hogy az amúgy bizonyára indokolt vagyongyarapodási vizsgálatok ügye ezer sebből vérzik. Mert ha azt még el is fogadjuk, hogy a jogalkotó meglehetősen nagy mozgásteret biztosított az adóhatóságnak, az már kevésbé örömteli, hogy az eljárás alá vontak egy sor, erősen megkérdőjelezhető szabállyal kénytelenek szembesülni. Így mondjuk a megfordult bizonyítási teherrel, ami közelebbről annyit tesz, hogy tudniillik nem a hivatalnak kell bizonyítania, hogy nem adóztunk rendesen, hanem nekünk azt, hogy igen. Rejtélyes továbbá, hogy milyen dokumentumokkal is igazolhatjuk az ártatlanságunkat, amiként az sem teljesen tisztázott, hogy hány évre avagy évtizedre visszamenőleg követelhetik tőlünk a vagyonunkra vonatkozó papírokat (az „évtized” szó nem elírás, volt eset, hogy valakitől több mint húszéves iratokat kértek). Ja, és ha már itt tartunk..., azt hiszem, a megbukott osztályvezető is baromi nagy kínban lenne, ha magyarázatot kellene adnia a „megkeresett” milliókra. Még úgy is, hogy erre az utolsó két millára már nincs sok gondja.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!