Hírek

2008.08.09. 13:11

Monumentalitásból nincs hiány

Mörbisch, a magyar határ közelében fekvő, festői osztrák kisváros nyaranta az operettimádók zarándokhelyévé válik. Nem véletlen: a 6300 főt befogadó hatalmas szabadtéri vízi színpada, a modern technika, a profizmus igazi kuriózumnak számít.

Bóta Gábor

Hajón érkeznek a szereplők, a díszlet jobb oldalán a darab címét adó, Fehér ló névre keresztelt vendéglő látható, baloldalt mutatós hegyek magasodnak, középen viszont maga a Fertő-tó illeszkedik harmonikusan a látványba. És bár a nézőtér több mint másfélszer akkora, mint a legnagyobb szabadtéri színpadunké a szegedi Dóm téren, Mörbischben nem csupán néhányszor megy egy produkció nyaranta, ahogy ez nálunk szokás, hanem több mint harmincszor. És bárhogy igyekszem, a nézőtéren egyetlen üres széket sem sikerül felfedeznem.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] Mörbisch, a magyar határ közelében fekvő, festői osztrák kisváros nyaranta az operettimádók zarándokhelyévé válik.
[/caption]

A Fehér ló, Ralf Benatzky műve, osztrák nemzeti operettnek számít. Három szerelmespár története bonyolódik benne – persze mindenféle akadályok hárulnak eléjük, hogy aztán a műfaj szabályai szerint valamennyien egymáséi legyenek. De nem ez a lényeg, hanem az, ahogy ezen a hatalmas, ideális környezetben lévő színpadon az operettet kezelik. Az biztos, hogy imádják. Nem azon gógyiznak, hogy elavult-e vagy sem, hogy érzelgős-e, sematikus-e a meséje, nem is akarják fonákjára fordítani a történetet, kigúnyolni, hanem egyszerűen osztrákos, békebeli kedéllyel beleadnak az előadásba apait-anyait: pénzt, paripát, fegyvert. Vagyis a színpompás jelmezektől tátva marad a száj, a táncosok sokan vannak, és tényleg tudnak táncolni, a díszletek monumentálisak, a színészek remekül énekelnek.

Igaz, azt nem állíthatom, hogy jóval karakteresebbek, elbűvölőbbek, mint nálunk. Több humoruk sincs, mint a mieinknek, csak az egész produkcióból árad valami olyan idilli kiegyensúlyozottság és összhang, lenyűgöző profizmus, amely ritkaságnak számít mifelénk. Magától értetődő dolognak tekintik az operettet, ami ugyanolyan evidencia, mint a levegő vagy hogy feljön a nap. Nem akarják kitekerni, megújítani, nem óhajtanak plusztartalmakat belegyömöszölni, élvezni szeretnék, és élvezik is.

Van egy magyar színházi mondás, miszerint ha valamelyik direktor bajba kerül, megbukott egy darab, vagy nem jön elég néző, nem kell mást tennie, mint bemutatni a Csárdáskirálynőt, és máris teli lesz a kassza. Manapság azért ez már nincs feltétlen így, de a musicalek általában többet hoznak a konyhára. Mi időnként mintha szégyellnénk már az operettet, ami mégiscsak nemzeti hagyomány, hajlamosak vagyunk rá, hogy az idősek kissé elavult műfajának tekintsük. De azért amikor a kaposvári színházból a televízió közvetítette a Csárdáskirálynőt, egy ország háborodott fel. Mohácsi János rendező – különben kiváló előadásában – ugyanis komolyan vette, hogy Kálmán Imre operettje az I. világháború idején játszódik, az egyik felvonást egyenesen egy hadihajón képzelte el, és borzalmakat is belevizionált a történetbe.

Komolyan vette azt is, amit a neves Witold Gombrowicz lengyel író mondott az operettről – miközben maga is írt egy Operett című darabot –, ő az operett monumentális idiotizmusáról beszélt. Mások, például Spiró György író szerint az operett az egyetlen nem realista magyar színpadi hagyomány, annyira a feje tetején áll benne minden, hogy már az abszurd drámák előfutárának tekinthető, és a színpadi eszközök gazdag tárházát tartalmazza. Ebből a gazdag tárházból láthatunk ízelítőt nyaranta a Fertő-tó partján, ahol a publikum az előadás után kiadós lelkesedéssel ünnepli a színészeket.

Kulturális nagyüzem Salzburgban

Az osztrákok fontosnak tartják a kultúrát, és ebből a szempontból a nyarat sem tekintik holt szezonnak. Salzburgban például nyaranta kulturális nagyüzem van. Nemcsak világsztárokkal bemutatott operaelőadások és hangversenyek garmadája látogatható, de a 95 éves salzburgi Marionett Színház is. Utóbbiban szintén sok operát adnak, leggyakrabban Mozart műveit, hiszen a halhatatlan zeneszerző Salzburgban született. A Marionett Színházban a Varázsfuvolát temérdek szálon mozgatott, mívesen kivitelezett bábokkal nézhetjük meg, amelyek mindegyike akár önálló kiállítási tárgy is lehetne. Verdi operájának előadásában pedig nem csak az énekesek sztárok, hanem Ricardo Mutti, a világ egyik legkeresettebb karmestere, a zenekari árokban pedig sokak szerint a világ legjobb zenekarának, a Bécsi Filharmonikusoknak a tagjai ülnek.

A Salzburgi Ünnepi Játékok magyar vontakozása, hogy telt ház előtt tartották az első Bartók Béla-estet, benne A kékszakállú herceg vára című opera bemutatóját szerda este, amikor a Bécsi Filharmonikusokat először vezényelte Eötvös Péter karmester-zeneszerző. Az est végén a közönség állva tapsolt, ami ritkaság a fesztiválon.

A Salzburgi Ünnepi Játékok magyar vontakozása, hogy telt ház előtt tartották az első Bartók Béla-estet, benne A kékszakállú herceg vára című opera bemutatóját szerda este, amikor a Bécsi Filharmonikusokat először vezényelte Eötvös Péter karmester-zeneszerző. Az est végén a közönség állva tapsolt, ami ritkaság a fesztiválon. Mörbisch, a magyar határ közelében fekvő, festői osztrák kisváros nyaranta az operettimádók zarándokhelyévé válik. Mörbisch, a magyar határ közelében fekvő, festői osztrák kisváros nyaranta az operettimádók zarándokhelyévé válik. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!