Hírek

2008.05.05. 10:31

Marx, whisky, stukker

Vajon ki lenne képes megalkotni annak a krisztusi korban lévő, baloldali érzelmű nyelvtanárnak az alakját, aki egy szép május 1-jei napon „fogyaszt” egy kevés Marxot, némileg több whiskyt, majd úgy dönt, játékpisztollyal harcol a szegényekért és az elesettekért...

Stanga István

Azt, hogy kis hazánkban mennyivel szívesebben gyártunk különféle öszeesküvés-elméleteket, semmint, hogy tudomásul vegyük a gyakran valóban hihetetlennek tűnő történéseket, jól mutatják a városligeti majális kétségkívül legkiemelkedőbb eseményéről, a „hogyan mozgassuk át Gyurcsány testőreit” fedőnevű akcióról szóló írásomra érkezett reflexiók. Mert annak ellenére, hogy magam az első pillanatoktól kezdve csak egy újabb kis magyar abszurdot véltem felfedezni az egész esetben, azon se túlságosan csodálkoztam, hogy mások megrendezett jelenetre gyanakodtak, elvégre a játékpisztollyal idétlenkedő férfi, a rajta (no, meg egymáson) ugráló biztonságiak és a nyugodtan szónokló kormányfő látványa tényleg sokkal inkább egy burleszkfilmet idézett, mintsem komoly veszélyhelyzetet. Ám, hogy az életnél senki és semmi sem lehet fantáziadúsabb forgatókönyvíró, azt éppen a nagy port felvert ügy azóta napvilágra került részletei bizonyítják, már amennyiben kiderült, hogy a csak „piros inges férfi”-ként elhíresült illető egy harminchárom esztendős, állítólag baloldali érzelmű, budapesti angoltanár, aki az annyit emlegetett játékpisztoly mellett Marx: A Tőke (Das Kapital) című művének első kötetével és egy üveg whiskyvel „felfegyverkezve” érkezett egy kis Gyurcsányt hallgatni.

Nos, ami azt illeti, ez utóbbi körülmények ismeretében magam nem igazán mernék „előre papírra vetett színdarabról” beszélni. És ez még akkor is így van, ha a szemünk előtt játszódó történet – mondjon bárki bármit is – annyira különleges, annyira szép, hogy már-már tényleg irodalom. Gondoljunk csak bele a dologba..., május 1-je és whisky, Marx és Gyurcsány, sör, virsli és (játék)stukker.... Mit tagadás, nagy képzelőerővel és még nagyobb tehetséggel megáldott embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezeket így, együtt (ráadásul ilyen könnyedséggel és természetességgel) egy „műben” összehozza. Hogy „alkosson” egy krisztusi korban lévő nyelvtanárt, aki egy szép, május 1-jei napon „elfogyaszt” egy kevés Marxot – „Nem az emberek tudata határozza meg létüket, hanem fordítva, társadalmi létük határozza meg tudatukat” –, ennél valamivel több whiskyt – „Ha megittad a lét, elmegy a tudat”  (copyrigh Hofi Géza) –, amelyek hatására úgy dönt, „fegyverrel” harcol majd a szegényekért és az elesettekért..., hogy aztán a rendőrségi vallomásában az egész akcióját (feledve a nemes célokat) az alkoholnak tulajdonítsa.

És bár a sztori tényleg a végtelenségig abszurd, szerintem továbbra is maradnak olyanok, akik valamiféle titkosszolgálati „szövegkönyvre” és „szereposztásra” esküsznek. Annál is inkább, mert Bacsó Péter „tanúja” óta nemcsak azt tudjuk, hogy Bástya elvtársat időnként meg akarják gyilkolni, hanem azt is, hogy az ürgebőrbe varrt kémjelentések és a Duna fenekén grasszáló ellenséges békaemberek akár életszerűek is lehetnek.    

Ezek is érdekelhetik