Hírek

2008.05.05. 16:45

Cili összehozná a Famíliát

Külön neki írnak egy vígjátékot, de egyelőre a többi részlet még titok. Esztergályos Cecília így sem unatkozik: jelenleg több darabban is játszik, emellett kerámiákat alkot és néha nosztalgiázik.

Dián Tamás

– Meddig van? Már úgy értem, a szerepekkel.

– Köszönöm kérdését, nem panaszkodom. Jelenleg hét darabban játszom a József Attila Színházban - várjon, sorolom is az előadásokat: Kaviár, Csak kétszer vagy fiatal, Aranycsapat, Járom az utam, Legyen a feleségem, Othelló Gyulaházán, és a Sose halunk meg. De a Ruttkai Éva Színházban is fellépek A hattyú című darabban, s nemsokára lesz egy új előadásunk is. Egy vígjáték, amit kifejezetten rám írnak. Mondhatom, ideje volt. De erről még nem beszélhetek. Tíz nap múlva lesz az első olvasópróba.

– Ennyi elfoglaltság mellett még kerámiák, kisplasztikák készítésére is van ideje. Hogy bírja?

– Ó, nem olyan sok ez a munka. Van, hogy egy héten öt előadásom van, de olyan is előfordul, hogy csak kettő. Ami pedig a képzőművészetet illeti, az számomra a világ teteje. Más, mint a színház, de éppen emiatt jelent nagy örömet. Az pedig külön boldogság, hogy Amerikába, Angliába, Kínába, Japánba is viszik az alkotásaimat. A külföldi gyűjtők ugyanis nem tudják, ki vagyok, ők valóban csak magát a művet nézik. Most szombaton is lesz egy kiállításom Solymáron.

Esztergályos Cecília

Született: 1943. január 26-án.

Iskolái: Állami Balettintézet (1960), Színház- és Filmművészeti Főiskola (1964-68)

Pályája: a Pécsi Balett szólótáncosa (1960-63), majd a Thália színház (1868-84), a Nemzeti Színház (1984-90), a veszprémi Petőfi Színház (1990-91), a Nemzeti és a pesti Magyar Színház tagja. 2003-ban a József Attila Színházhoz szerződött.

Elismerései: Jászai Mari-díj (1974), filmkritikusok díja (1979, 1981), a San Remo-i fesztivál legjobb női alakítás díja (1981), érdemes művész (1982), Erzsébet-díj (1993).

– Szokta nézni a tévében a Família Kft. ismétléseit?

– Hogyne, és ilyenkor mindig repdesek a boldogságtól. Kilenc évig ment ez a sorozat úgy, hogy nincs benne semmi politika és egymás kárára történő ármánykodás. Ezek az epizódok az összefogásról szóltak, meg arról, hogyan legyünk minden helyzetben vidámak. Szerintem ezért is olyan népszerű a mai napig. És nem csak az idősebbek nézik! A múltkor bevásárlás közben odajött hozzám egy fiatalember és azt mondta: én magán nőttem fel, és most is szoktuk nézni a mamámmal. Hihetetlenül jó érzés volt ezt hallani.

– Ön szerint lehetne ma ezt még folytatni?

– Miért ne? A filmbéli gyerekeim ugyan már felnőttek, de hát nekik is lehet családjuk, velük is történhetnének bonyodalmak. Szívesen összehoznám ismét a Famíliát, a gond csak az, hogy a készítők már rég mással foglalkoznak. Én pedig nem akarok beleszólni az ő dolgaikba.

Iskolái: Állami Balettintézet (1960), Színház- és Filmművészeti Főiskola (1964-68)

Pályája: a Pécsi Balett szólótáncosa (1960-63), majd a Thália színház (1868-84), a Nemzeti Színház (1984-90), a veszprémi Petőfi Színház (1990-91), a Nemzeti és a pesti Magyar Színház tagja. 2003-ban a József Attila Színházhoz szerződött.

Elismerései: Jászai Mari-díj (1974), filmkritikusok díja (1979, 1981), a San Remo-i fesztivál legjobb női alakítás díja (1981), érdemes művész (1982), Erzsébet-díj (1993). -->

Ezek is érdekelhetik