Hírek

2008.05.11. 14:42

A pénzzel csak a gond van?

Örököltünk a húgommal. Pénzt. Meggazdagodni nem fogunk belőle, csak rendezhetjük az adósságainkat. Ami a mai magyar valóságban nagy szó. De a hercehurca végén már azt gondoltuk: bárcsak ne hagyott volna maga után egy fityinget sem Kornél bátya. Igazuk lehet azoknak, akik szerint a pénzzel csak a gond van.

Rados Virág

Kedves nagybátyánk egy életen át kuporgatott vagyonkájáról van szó. Akadnak, akik egy hónap, sőt, egy nap alatt keresnek ennyit. Nem úgy a puritán életű falusi pap. Ő nap mint nap élükre rakosgatta a filléreket, forintokat. Mégis, az összeg tetemes részére mások is rá akarták tenni a kezüket. Végül, mint törvényes örökösök mi kerültünk ki győztesen a harcból – már ha az ügyvédek csörtéjét annak lehet nevezni.

Megyek tehát a papírokkal a bankba, ahol azzal fogadnak: nem vehetem fel a pénzt az örököstársam nélkül. Kérdezem őket: szerintük zsebtigris az én húgom, hogy magamnál kell hordjam? Nem érünk rá egy időben. Ragaszkodtam hozzá, hogy odaadják jogos tulajdonomat. De hogy az nekik nagyon bonyolult tarnzakció – így a bankfiók-vezető. No, ha így áll a dolog, mondtam erre én, csipkedjék magukat, mert múlik a drága idő. A hölgy még megkérdezte, mit akarok csinálni a pénzzel. Nem vágtam rá, hogy semmi köze hozzá; rejtélyesen a fülébe súgtam: el akarom költeni.

Nekifogtak a nagy munkának, de előtte rábeszéltek: mivel a pénz zöme értékpapírban van, nyissak náluk a nevemre egy értékpapírszámlát. Nem volt még dolgom ilyesmivel, beleegyeztem hát. Három és fél óra múlva jöttem ki a bankból. Másnap egy másik pénzintézetben, ahol a bátyánknak szintén számlája volt, azonnal átadták a rám eső részt. Mentem az előző bankba, hogy átutaljak több százezer forintot az apámnak. Kiderült, ha ezt megteszem, mielőtt bemutatnám az APEH-értesítőt az örökösödési illetékről, nagy kár ér. A bank ugyanis a teljes elutalt össszegből von le 20 százalékot, nemcsak a kamatból. Vagyis az APEH megérkeztéig ő a hatóság. Aztán (a mi esetünkben) további 21 százalékot az APEH is levon. Mint örökösödési adót. Összetéptem az utalási szelvényt.

Másnap reggel felhívtam a bankot, és belesírtam a kagylóba: idős, beteg édesapám számított a pénzre, mit képzelnek, hogy orvul értékpapírt vásároltnak velem azért az összegért is, amit simán felvehettem volna? A tanácsadó egy óra múlva visszahívott: elkerülte a figyelmüket, hogy annak az értékpapírnak, amit nem örököltem, hanem vásároltam, nem az egésze, csupán a kamata adózik. Utalhatok.

Húgom két nappal később intézkedett. Szerencséjére az egyik bankfiókban dolgozik egy ismerőse, aki segített neki. A másik bank azonban sehogy sem akarta kiadni a 250 euróját. Nyisson náluk devizaszámlát, akkor megkapja. Húgom felpaprikázva követelte a tulajdonát. Na, akkor meg le akartak tőle vonni egy tetemes összeget. Számlamegszüntetés címén, mivel ő jött másodjára. Húgom erre megkérdezte: mi volna, ha tizenöt örökös érkezne sorjában? Az utolsónak már tizenötszörös számla-megszüntetési díjat kellene leperkálnia? Végül megúszta néhány euróval.

Rados Virág -->

Ezek is érdekelhetik