Hírek

2008.04.15. 10:36

Véget ért Antal Imre utolsó évszaka

Amikor utoljára sóhajtott, Glázser Bozsó a szája elé emelte a mutatóujját, majd Nyomasek Bobóval együtt csendesen köddé váltak. Ez volt az a pillanat, amikor több ezer vicc tűnt el a világból. Életének 73. évében elment Antal Imre.

Dián Tamás-Boda Veronika

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Lételeme volt a humor, de gyűlölte a gúnyt, mások nevetségessé tételét
[/caption]Utolsó találkozásunkkor még reménykedett. Azt mondta, talán folytathatja a Szeszélyest. A tárcájában egy kártyanaptár nagyságú cetli lapult, teleírva apró betűkkel. „Ez húsz percnyi műsor” – súgta bizalmasan, majd arról kezdett beszélni, hogy elveszett a mobiltelefonja, s nem tudja, hogyan vehetne újat. Viccet csinált az életből. A sajátjából is. Minden helyzetre volt egy poénja, amit olyan blazírt képpel tudott mondani, hogy a hallgatóságnak általában csak néhány másodpercnyi csönd után esett le a tantusz. Egyszer a Komédiumban több mint öt órán át folyamatosan ontotta a vicceket úgy, hogy egyszer sem ismételte önmagát. Állítólag ez országos rekord – utánozni legalábbis nem próbálta meg senki.

Hódmezővásárhelyen született, 1935. július 31-én. Szülei pedagógusok voltak, ő pedig orvos szeretett volna lenni. A zongora véletlenül keveredett az életébe: egyik unokabátyját kísérte el az órákra, s érdeklődése felkeltette a tanárnő figyelmét. Saját hangszerhez a világháború juttatta, mivel 1944-ben egy bombatalálatot kapott lakásból megőrzésre megkapták egy ismerős família zongoráját. Tizenkét évesen kezdte konzervatóriumi éveit, tanulmányait 1951-ben fejezte be. Ezután a család felköltözött Pestre, ahol két év múlva lakást kaptak a Damjanich utcában. Antal Imre itt az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára járt, amelyet 1959-ben kitüntetéssel végzett.

Az Országos Filharmónia szólistájaként bejárta a fél világot, értékes nemzetközi díjakat nyert, amikor pedig éppen itthon volt, a Fiatal Művészek Klubjában ült és állandóan vicceket mesélt. Így figyelt fel rá Békés József író, a televízió szerkesztője. Azt mondta: „olyan jól szórakoztatod itt a közönséget, gyere hozzám műsorvezetőnek”. A bemutatkozás fényesen sikerült. Egy házaspárbajszerű műsort kellett levezényelnie, „Könnyű-e együtt élni veled” címmel, s a fiatalember fesztelensége, könnyedsége mindenkit lenyűgözött. Hamarosan rábízták a Köszöntő, majd a Halló fiúk! Halló lányok! című, rendkívül népszerű ifjúsági program vezetését is. Az örömbe azonban üröm is vegyült: felívelő zenei pályafutása ugyanis váratlanul kettétört. Jobb kezének ujjait 1970 körül egy betegség támadta meg, s emiatt fel kellett adnia zongoraművészi ambícióit. A zenével azonban nem kellett szakítania, mivel a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályán kapott státuszt.

[caption id="" align="alignright" width="260"] Kudlik Júliával számtalan műsorban szerepeltek együtt
[/caption]A televízió jól kamatoztatta tehetségét. A művelt, több nyelven beszélő, kellemes, szellemes, udvarias csevegő szinte észrevétlenül lett az ország „Antalimi”-je. Színészi képességeit is felvillanthatta, amikor a Bors című sorozatban Dániel Ede „tanár urat” alakította. Máig emlékezetes az a szilveszteri adás is, amelyet Vitray Tamással közösen vezetett, s amikor Lollobrigida volt a sztárvendége. Lételeme volt a humor, az önirónia, de gyűlölte a gúnyt, mások nevetségessé tételét. Jellemző: amikor meghallotta, hogy az általa kitalált Glázser Bozsó néven él egy valódi ember, azonnal megváltoztatta „költője” nevét – pedig az addigra már szállóigévé vált.

Antal Imre az utóbbi években kisnyugdíjasként élt. Sohasem kereste a nyilvánosságot, időszakos elfeledettsége miatt senkinek nem tett szemrehányást. Néhány éve megműttette orrát és nagy terveket dédelgetett: újból elkezdett zongorázni. Egy 2004-ben megjelent lemezen hallható is a játéka, de a nagy koncert elmaradt. Utolsó éveit méltatlan körülmények között töltötte. Sokan próbáltak belekapaszkodni az Erkel-díjas (1984), érdemes művész (1988) nevébe, pénztárcájába, ő pedig a naiv és jóindulatú emberek derűjével szemlélte mindezt. Még az sem zavarta, hogy a gyengeségét megérző bulvársajtó hanyatló egészségi és egzisztenciális állapotát taglalva folyamatosan „témát” talált körülötte.

A művész, a nevettető kedden elment. Úgy távozott, ahogy jött: nem Imruskaként, hanem Antal Imreként. Vitt magával a rengeteg poént, történetet, kellemes orgánumát és a reményt, hogy a világ alapvetően szeretetreméltó.

Búcsúznak a pályatársak

Balázs Péter lapunktól értesült Antal Imre haláláról, így csak pár szóban tudta kifejezni érzéseit. „Szerettem és tiszteltem. Számtalanszor léptünk fel együtt, nagyon jó munkakapcsolat volt közöttünk – mondta. – Sajnos számítanunk kellett a halálára, ennek ellenére nagyon megrázott a hír. Ha ő ott volt egy társaságban, biztosan nem unatkoztunk, igazi unikum volt s ezenkívül hatalmas tehetség. Nem tudta nem megtanulni a szövegeket. Amit egyszer elolvasott, azt azonnal el tudta mondani.”

Forgács Gábor jó barátságban volt Antal Imrével, ennek ellenére az utolsó három hónapban már nem látogatta. „Nem tudtam nézni, ahogy leépült. Így egy olyan Antal Imre él majd az emlékeimben, amilyen valóban volt” – mesélte megrendülve a pályatárs. „Az édesanyja halála óta ő már egy teljesen más Antal Imre volt, mint aki engem a színészi pályán elindított” – tette hozzá.

Vitray Tamás szerint Antal Imre halála pótolhatatlan veszteség. „Nem csak a magyar televíziózásban, de sehol a világon nem találkoztam még egy olyan szikrázó tehetséggel, sármos és elragadó egyéniséggel, mint amilyen ő volt – mondta a riporter. – Bár sokan többre emlékeznek, valójában csak kétszer dolgoztunk együtt. Rendkívül jó volt vele együttműködni, fegyelmezettsége és felkészültsége ma is példa lehet.

Koós János nem csupán a nagy viccmesélések miatt állt közel Antal Imréhez, hanem a közös zenei múlt is összekötötte őket. „Jómagam is Zeneakadémiát végeztem, s hallatlanul jó volt egy olyan emberrel társalogni, aki nem csupán szellemes és intelligens, hanem még a komolyzenéhez is ért – mondta. – Meggyőződésem, hogy ha az ujjai nem hagyják cserben, világhírű művész lett volna. A szó lelki értelmében nagyon nagy ember volt. Ma borzasztóan szomorú lehet ez az ország.”

Kudlik Júlia, a régi barát egy közleményt adott ki: „Megrendülve hallottam a hírt, hogy az ország Imrusa, szeretett kollégám Antal Imre hosszan tartó betegségét követően elhunyt. Számtalan műsorban szerepeltünk együtt, ami a mai napig örömmel tölt el. Imre nem csupán egy kolléga, hanem igaz barát is... Az elmúlt években a nyilvánosság kizárásával tartottuk a kapcsolatot, szerettem volna kimaradni a körülötte kialakult harcokból, az önös érdekekből vezérelt segítségnyújtásból. Ahogy ma egy ország, én is teljes szívemből gyászolom. Nyugodj békében Imre!”

Forgács Gábor jó barátságban volt Antal Imrével, ennek ellenére az utolsó három hónapban már nem látogatta. „Nem tudtam nézni, ahogy leépült. Így egy olyan Antal Imre él majd az emlékeimben, amilyen valóban volt” – mesélte megrendülve a pályatárs. „Az édesanyja halála óta ő már egy teljesen más Antal Imre volt, mint aki engem a színészi pályán elindított” – tette hozzá.

Vitray Tamás szerint Antal Imre halála pótolhatatlan veszteség. „Nem csak a magyar televíziózásban, de sehol a világon nem találkoztam még egy olyan szikrázó tehetséggel, sármos és elragadó egyéniséggel, mint amilyen ő volt – mondta a riporter. – Bár sokan többre emlékeznek, valójában csak kétszer dolgoztunk együtt. Rendkívül jó volt vele együttműködni, fegyelmezettsége és felkészültsége ma is példa lehet.

Koós János nem csupán a nagy viccmesélések miatt állt közel Antal Imréhez, hanem a közös zenei múlt is összekötötte őket. „Jómagam is Zeneakadémiát végeztem, s hallatlanul jó volt egy olyan emberrel társalogni, aki nem csupán szellemes és intelligens, hanem még a komolyzenéhez is ért – mondta. – Meggyőződésem, hogy ha az ujjai nem hagyják cserben, világhírű művész lett volna. A szó lelki értelmében nagyon nagy ember volt. Ma borzasztóan szomorú lehet ez az ország.”

Kudlik Júlia, a régi barát egy közleményt adott ki: „Megrendülve hallottam a hírt, hogy az ország Imrusa, szeretett kollégám Antal Imre hosszan tartó betegségét követően elhunyt. Számtalan műsorban szerepeltünk együtt, ami a mai napig örömmel tölt el. Imre nem csupán egy kolléga, hanem igaz barát is... Az elmúlt években a nyilvánosság kizárásával tartottuk a kapcsolatot, szerettem volna kimaradni a körülötte kialakult harcokból, az önös érdekekből vezérelt segítségnyújtásból. Ahogy ma egy ország, én is teljes szívemből gyászolom. Nyugodj békében Imre!” Lételeme volt a humor, de gyűlölte a gúnyt, mások nevetségessé tételét Kudlik Júliával számtalan műsorban szerepeltek együtt -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!