Hírek

2008.04.12. 11:13

Ötkarikás imázs

Azok a remények, amelyeket Peking fűzött a nyári olimpiai játékok segítségével történő „önfényezéshez”, mostanság végérvényesen szertefoszlani látszanak. Az ország imázsának javítását szolgáló, iszonyatos mennyiségű munka (akárcsak az arra költött pénz) jószerivel értelmetlen volt.

Stanga István

Csinálhatnak most már a kínaiak akármilyen csili-vili olimpiát, s elvarázsolhatják a több milliárdnyi nézőt a flott szervezéssel, a lenyűgöző sporteredményeikkel, no, meg a bizonyára fantasztikus körítéssel, Peking szerintem végérvényesen elszalasztotta azt az óriási lehetőséget, amelyet a nyári játékok jelenthettek volna az ország számára. Mert hát, amióta csak világ a világ, az olimpiák (túl természetesen az esemény sportértékén) egyfajta kirakatként is szolgálnak, amelynek segítségével mindenkor be lehetet mutatni a rendező ország szebbik „arcát”, azokat a sikereket, amelyeket az az élet megannyi területén elért. És persze, különösen fontos lett volna mindez annak a Kínának, amely az elmúlt esztendők gazdasági teljesítményeivel valósággal elkápráztatta a nagyvilágot, de amelyet az emberi jogok folyamatos és súlyos megsértése miatt joggal bíráltak és bírálnak a demokrácia hívei. (Ami azt illeti, kicsit hajaz a dolog az 1936-os berlini olimpiát övező történésekre, amikor is a hitleri Németország próbált meg javítani a róla kialakult képen, s tett is jó néhány gesztust ennek érdekében.) Csakhogy azok a remények, amelyeket Peking az „önfényezéshez” fűzött, egy ideje végérvényesen szertefoszlani látszanak.

De nem azért, mintha a Nemzetközi Olmpiai Bizottság tagjait különösebben zavarná, hogy a Kínai Népköztársaságban még mindig előszeretettel csukják börtönbe mindazokat, akik bírálják a hatalom által elkövetett jogtiprásokat, vagy vitetik átnevelő munkatáborba a „helytelenül” gondolkodókat, ugyanis ezekkel a tényekkel a NOB döntéshozói már akkor is tökéletesen tisztában voltak, amikor majd hét esztendővel ezelőtt Pekingnek ítélték a 2008-as játékok megrendezését. És még csak nem is amiatt az eset miatt, ami nem is olyan régen esett meg egy Jang Csun-lin nevű munkással, akit azért állítottak bíróság elé, mert azt merte mondani, hogy olimpiai helyett inkább emberi jogok kellenének..., hanem a kínai kormányzati politika elleni tibeti tüntetések „kezelése”, de még inkább (s ez nagyon is jellemző a demokráciák sokszor álszent magatartására) az olimpiai láng világkörüli útját kísérő jelenségek okán. Merthogy az addig csak ímmel-ámmal nyilatkozgató politikusok, avagy az amúgy kétségkívül kínos dolgokat elkenni kívánó nemzetközi sportvezetők (Jacques Rogge, NOB-elnök: „...becsülöm az emberi jogokért harcoló csoportokat, de felhívom a figyelmüket, hibáznak azzal, hogy a NOB-ra támadnak”) amellett egyszerűen már nem mehettek el szó nélkül, hogy a fáklyát védő, kék egyenmelegítős kínai katonák (rendőrök, különleges ügynökök?) Párizs és London belvárosában ütik-verik a tüntetőket. Noha a NOB a láng útját még az ezeket az eseményeket követő, jelentős felháborodás nyomán sem szakította meg (talán helyesen, talán nem), meggyőződésem, hogy a történteket Kína akár egy még oly impozáns ötkarikás játékokkal sem feledtetheti majd el.

És bár napjainkban egyre több és több ország politikusai jelentik be (nem utolsó sorban az Európai Parlament vonatkozó javaslata alapján), hogy nem vesznek részt az augusztus 8-i nyitóünnepségen, a játékok bojkottját szerencsére csak nagyon kevesen fontolgatják. Szerencsére – mondom –, mert a véleményem továbbra is ugyanaz, mint amelyet néhány nappal ezelőtt már megosztottam Önökkel, hogy tudniillik egy ilyen lépés semmi esetre sem hatásos fegyver, s legfeljebb arra jó, hogy sportolók és edzők kitartó munkáját, nézők százmillióinak szórakozását tegye tönkre pillanatok alatt. De különben sem hiszem, hogy egy esetleges bojkott nagyobb kudarcot jelentene Peking számára, mint az tény, hogy az ország imázsának javítását szolgáló őrületes munka jószerivel fölösleges, az arra költött irdatlan pénz pedig értelmetlen volt.

Ezek is érdekelhetik