Hírek

2008.04.14. 17:32

Búcsú a praxistól?

Bár az alapellátásban dolgozó orvosok a szerződéseik felbontását is kilátásba helyezték arra az esetre, ha a követeléseikről rövidesen nem kezdődnek érdemi tárgyalások, mégsem hiszem, hogy idáig fajulnának a dolgok. Annál is kevésbé, mert egy ilyen megoldásnak csakis vesztesei lennének.

Stanga István

Az időről időre igen hangzatos mondatokkal előrukkoló dr. Éger István ezúttal azzal a kijelentéssel lepte meg a hallgatóságot, miszerint az alapellátásban dolgozó orvosok akár a szerződésük felbontására is hajlandóak, ha nem kezdődnek érdemi tárgyalások az idei évre kieső vizitdíj és a korábban megvont amortizációs támogatás pótlásáról. Nos, bár a dolog első hallásra kétségkívül fenyegetően hangzik, nemigen tudni, hogy a mintegy tízezer érintett doktor közül valójában hányan is szánnák rá magukat egy ilyen lépésre, amiként azt sem, hogy a Magyar Orvosi Kamara elnökének szavaiból mennyit érdemes komolyan venni, s mennyi az, ami a különféle érdekvédelmi ügyek szokásos koreográfiájához tartozik, azaz a taktika része. Mert dr. Éger bizony nem ritkán elhamarkodottan nyilatkozik (lásd azt a korábbi – egyébként sokszor az orra alá dörgölt – véleményét, miszerint a vizitdíjnak egyáltalán nincs meghatározó szerepe a háziorvosok jövedelmében), amelyek után nem győz magyarázkodni és visszakozni. Arról persze, hogy ezúttal mennyire alaposan gondolta át a mondandóját, fogalmam sincs, ám tény, hogy az általa kilátásba helyezett szerződésbontási ügy messze-messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek esetleg látszik, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy ilyen akciónak – már legalábbis szerintem – kizárólag vesztesei lehetnének. 

Ugye, már eleve az is kérdéses, vajon melyik kontraktusról beszélt a kamarai elnök, mivel kettő van..., az egyik révén az orvosok az Országos Egészségpénztárral állnak kapcsolatban, míg a másikat az érintett önkormányzatokkal kötik. Ha csupán az elsőt mondják föl, azaz a finanszírozásit, elesnek az OEP-es bevételtől (ez praxisonként havonta átlagosan 800 ezer forint), viszont továbbra is gyógyítaniuk kell, ám, ha a feladat ellátásáról szólót is, se pénz, se munka..., meg válasz se a „hogyan tovább”-ra. És itt térnék ki arra, miért mondtam az előbb, hogy ebben a háborúban mindenki csak veszíthetne..., a betegek és az önkormányzatok a megszokott (esetleg meg is szeretett) orvosukat, aki talán már évtizedek óta gyógyítja az adott településen élőket és családtagjaikat, míg az állam ki tudja, hány, tapasztalt egészségügyi szakembert. No, és nem nyerhetnének maguk a doktorok sem, mert a „jó, akkor megyünk külföldre”-féle mondatot sokkal egyszerűbb kimondani, semmint egy másik országban (a családdal vagy anélkül, nyelvtudással vagy anélkül?) új életet kezdeni.

Nem hiszen azonban, hogy idáig fajulnának a dolgok. Feltéve persze, hogy sem az egészségügyi kormányzat, sem pedig az orvosi kamara nem a mundér becsületének védelmére, a presztízsszempontokra koncentrál (mint tették azt eddig), hanem a kompromisszumokat, a megoldási módokat keresi. Amire ráadásul most, hogy a szereplők egyik fele kicserélődött, talán az esély is nagyobb.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!