Hírek

2008.03.28. 15:57

Tévés gyász

Nem zárom ki, hogy (Fehér) Anettka a napokban elhunyt férjének akart valamilyen emléket állítani a kereskedelmi tévékben való mostani szerepléseivel, mindazonáltal fellépései sokak szemében egyfajta, nem túl ízléses, hakniknak tűnhettek.

Stanga István

Bár a hazai sztárocskák világáról több mint lesújtó a véleményem, mindig is óvakodtam attól, hogy (Fehér) Anettkáról írjak. Részint annak okán, mert hát mégiscsak ugyanott szereztük a diplománkat (az ember ilyenkor kicsit szolidárisabb), részint meg amiatt, mert a szememben az extravagáns öltözködési stílust képviselő, súlyos feltűnési viszketegséggel megáldott (megvert?) nógrádi lány különleges – sokak szemében visszatetsző – dolgait ellensúlyozzák azok az akciói, amelyekkel másokon igyekezett segíteni, s amelyekről valahogy nem számolt be a média. És ha máskor sem bántottam őt, most, a gyászában különösképpen nem akarnám ezt tenni (hiszen a férje elvesztése nyilván akkor is nagyon megviselte, ha tudott volt, hogy súlyos beteg), mindazonáltal egyáltalán nem értem, vajon mi szükség volt arra, hogy a bánatát az egyik televíziós csatornától a másikig hurcolja, így adva alapot az olyasfajta véleményeknek, hogy tudniillik a népszerűség hajkurászása közben még a legnagyobb fájdalmat is el lehet felejteni.

És tényleg... , mi másra is gondolhatna az ember, amikor azt látja, hogy a gyászoló Anettka korán reggel a TV2-ben szerepel, hogy aztán késő este az ATV-ben tűnjön fel. Mert, ha már a kereskedelmi tévék szerkesztőiből hiányzik mindenfajta emberi érzés (ha nem így lenne, nem vájkálnának olyan előszeretettel mások tragédiáiban), akkor legalább neki kellett volna elutasítania az invitálást. Megtehette volna, hiszen azt aligha kell magyarázni, hogy normális lelkületű ember a gyászában a legszívesebben egyedül van, s az ilyenkor rátörő érzéseket csakis önnön magával, legfeljebb a hozzá legközelebb állókkal osztja meg, nem pedig mondjuk Liptai Claudiával vagy Hajdú Péterrel, akik így nem is kényszerültek volna arra az „én is mindjárt könnyekre fakadok”-féle mű-nekibúsulásra, amely az igazi együttérzést volt hivatva helyettesíteni. Dehát hogyan is lehetne szó valódi empátiáról egy olyan (bulvár)műsorban, ahol mind Fehér Anettka, mind Forgács Rezső, mind maga a halál pusztán egy „produkció”, amelyet talán egy, a haspuffadásról szóló beszélgetés követ.

Egyszóval akárhonnan is nézem az ügyet, azt kell mondanom, hogy jó nagy hülyeség volt Anettka részéről ez a csütörtöki szereplés-dömping. Még akkor is, ha esetleg úgy gondolta volna, hogy ezekkel a jelenéseivel valahol a férjének állít emléket. Mert bár lehetett ez az eredeti szándék, ám a történet sokak szemében mégis inkább egyfajta hakninak tűnt. Egyfajta nem túl ízléses hakninak. Dehát lehetne-e ízlésesen haknizni gyászruhában.  

Ezek is érdekelhetik