Hírek

2008.03.23. 18:15

Tanárverés

Normális dolognak tekinthető, hogy egy pedagógus hosszú időn keresztül tartó iskolai megalázásáról az ég világon semmit sem tud az intézmény tanári kara, igazgatója, s hogy a diákok is valamennyien cinkos módon hallgatnak? Nos, szerintem egyáltalán nem. (Még akkor sem, ha – amint a példa mutatja – van ilyen.)

Stanga István

Napok óta egy fél ország szörnyülködik azon a mobiltelefonnal rögzített felvételen, amelyen az látható, hogy egy középiskolai tanóra alatt az egyik diák odamegy az idős tanárához, lökdösi, rugdossa, egy vascsövet lóbál az orra előtt, majd azt ordítja, „te nekem ne merjél rossz jegyet adni, b... meg!” Ezenközben a fiú osztálytársai nevetgélnek, járkálnak föl és alá, ám egyiküknek sem jut az eszébe, hogy a pedagógus segítségére siessen. Eddig tehát a budapesti, VIII. kerületi oktatási intézményben készült, kétségkívül botrányos videó, amelynek nyomán a 69 esztendős fizikatanár – akit az eset után egy idegszanatóriumban kezeltek – felmondott a munkahelyén, s amely minden bizonnyal a nekivadult diáknak az érintett iskolából való kirúgásával jár majd. A történet kapcsán természetesen mindenki megszólalt, aki csak él és mozog: így az agressziókutató, aki szerint az is probléma, hogy a gyerekek már nem a szülőkben látnak példaképet, hanem mondjuk a filmek hőseiben..., a pszichológus, aki a családsegítőt is bevonná a probléma megoldásába...,  az okatási biztos, aki a növekvő iskolai erőszakot emlegette..., a fiú édesanyja, aki nem tartja agresszív valakinek a gyermekét..., no, és persze, az intézmény igazgatója, aki – amint azt a beszámolók kiemelték – döbbenten áll az események előtt.

Na, ennél a „döbbenetnél” azért érdemes megállni egy kicsit... Már csak amiatt is, mert ezen a hétvégén megszólalt maga az inzultált tanár, aki folyamatos megaláztatásáról beszélt, arról, hogy az elképesztő felvétel csupán a jéghegy csúcsa, hiszen a tanítványa korábban már halálosan megfenyegette, s hogy egy másik támadásnál kis híján szívinfarktust kapott, továbbá arról, hogy reggelente rettegve lépett be az osztályterembe, nem tudva, vajon aznap mi is vár rá. Nos, miután magam egyetlen percet sem tanítottam (bár végzettségemet tekintve tanár vagyok), bizonyára nem túl szakszerűek az eset kapcsán bennem megfogalmazódott kérdések, de azért mégis érdekelne: ha tényleg ennyi  előzménye volt az ügynek (ráadásul ilyen súlyosak), miért nem lépett korábban a tanár, miért hagyta ennyire elfajulni a dolgokat; hogyan lehetséges az, hogy egy iskola tanári karának (különös tekintettel az érintett osztályban órákat tartó pedagógusokra, nem is szólva az osztályfőnökről) fogalma sincsen arról, mi zajlik egy mindössze húsz-harminc tinédzsert számláló csoportban; és vajon miért nem tud az ég világon semmit az intézmény igazgatója, mi lehet az oka, hogy kollégája nem fordult hozzá segítségért. És ez csak néhány a számos furcsaság közül.

Egyszóval lehet itt félreverni a harangokat, lehet a világszerte növekvő iskolai erőszakon hosszasan sopánkodni, lehet a nemtörődöm szülők felelősségét emlegetni (amúgy biztosan mindegyik helyénvaló is), ám ezektől még egyáltalán nem lesz világos, miként fordulhat elő, hogy egy viszonylag kicsiny közösségben hosszú ideig úgy lehet úr az erőszak, hogy közben senki nem tud vagy tesz semmit. Például azt, hogy kitől vagy mitől félt (és miért hallgatott) az áldozat, hogy mi okból viselkedett cinkos módjára az összes diák, s hogy a hivatástudat, a szakmai hozzáértés hiányának, avagy inkább a közömbösségnek „köszönhető-e”, hogy egy iskola pedagógusai rácsodálkoznak arra történetre, amelynek előzményei az orruk előtt játszódtak le. Szerintem mindenekelőtt ezekre kellene magyarázatot találni.

Ezek is érdekelhetik