Hírek

2008.03.03. 06:19

Milliónyi mozdulat egy képben

Egy kép, egy restaurátor. Más esetben több évig tart egy-egy műtárgy helyreállítása, a Magyar Nemzeti Galéria restaurátorainak azonban csak fél év áll rendelkezésre, hogy elkészüljenek azokkal a táblaképekkel, amelyeket a Mátyás király öröksége című, március 29-én nyíló nagyszabású tárlaton láthat majd a közönség.

Hegedűs V. Rita – Mézes Gergely

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Több évig is eltarthat egy-egy műtárgy helyreállítása - fotó: Kallus György
[/caption]Laurentzy Mária festőrestaurátor az 1520 körül készült Jézus színeváltozásán dolgozik immár hónapok óta. „Vannak rosszabb napok, amikor nem megy a munka, de alapjában nagyon izgalmas folyamat, ahogy az ember egyre többet tud meg a képről” – mondja, miközben fél szemmel még az azuritkékkel festett felhőt figyeli. Pontosabban csak a helyét, mivel azt egy korábbi restauráláskor learanyozták – most azt is helyreállítja. Úgy, hogy az utókor rögtön lássa, mely rétegek az ő keze munkája. „Ma már az a trend, hogy világosan jelöljük a restaurált részleteket. Ezt a szemléletet az olaszok hozták be, ma már mindenhol így dolgoznak a restaurátorok”. És valóban: a frissen festett részek apró szálkái kitűnnek, ha egész közel hajolunk a képhez. Laurentzy Mária szerint főleg kitartás kell ehhez a munkához, hiszen apró, tűhegyes ecsettel milliméterenként haladnak a képen, így egészítik ki a hiányzó részeket – ez az úgynevezett vonalkázás.

A Magyar Nemzeti Galéria restaurátor műhelyének egy másik termében Juhász István festőrestaurátor épp a Szent Katalin-oltártáblákról magyaráz az újságíróknak. A táblák egykor két oldalán festett oltárképek voltak, de a második világháború idején szétfűrészelték őket. A mára megfakult színek újra élénkek lettek, a hiányokat kipótolják. Érdekesség – mutatott rá a restaurátor -, hogy Szent Katalin hóhérának figuráját az utókor a gonosznak járó képrombolással illette: szemét kiégették, testén pedig karcolások és nyílvessző nyoma is látszik. Egy másik képre, amely a nagyszebeni karzatot díszítette, a 16. századi „vandálok” vésték rá a nevüket. „Valószínűleg unatkoztak a szertartás alatt” – véli Juhász István, az írás ugyanis fejjel lefele olvasható, vagyis a mellvédről kihajolva „dolgoztak”.

Mivel a táblák elkészítésekor enyves festéket használtak, a restaurátoroknak nincs könnyű dolga: ezt vegyszerrel nem lehet tisztítani, ezért közönséges radírral szedték le a megsötétedett felületekről az évszázadok alatt rárakodott port. Máskor pedig cigarettapapírt használtak, hogy megállítsák a festék pergését – ez alá injekciós tűvel fecskendezték be a ragasztóanyagot. Száradás után a papírt persze eltávolították. Ahhoz, hogy az újrafestett színek a valóságnak megfelelő árnyalatot kapjanak, úgynevezett retuslámpát használnak, amely képes a természetes fényt imitálni a műhelyekben is.

Erre szükség is van, hiszen a megfeszített tempóban dolgoznak, gyakran hétvégenként is. Azt mondják, hirtelen jött a kiállítás ötlete. Öt táblát próbálnak határidőre restaurálni; a Szent Katalin-táblák például a Magyar Nemzeti Galéria pinceraktárából kerültek elő. Persze a későreneszánsz művészetet bemutató tárlaton nemcsak a frissen restaurált táblaképek lesznek láthatók, hanem további műtárgyak is, kódexek, címeres nemeslevelek, iparművészeti alkotások, ötvös- és liturgikus tárgyak és fazekasmunkák is – összesen 450 emlék Mátyás király korából.

„Sokszor gondolok arra, hogy ahogy a futók csípőjére lépésszámlálót szoktak tenni, nekem a csuklómra kellene egy számlálót akasztani – mondja Laurentzy Mária. – Több milliónyi apró mozdulat van minden elkészült képben”.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!