Hírek

2008.03.03. 22:31

„Langymelegben”?

Egy-két öregecskedő párttitkáron kívül aligha sokan gondolnak nosztalgiával az „átkosra”. És ez még akkor is így van, ha Kóka János szerint a Fidesz népszavazási kérdései „a Kádár-korszak langymeleg biztonságérzetét” akarják visszahozni.

Stanga István

Úgy gondolom, Kóka Jánosnak azzal a kijelentésével, miszerint a Fidesz megijedt a március 9-i referendum esetleges sikertelenségétől, s ezért állít mindenféle „képtelenséget”, fölösleges vitatkozni, elvégre nincs ember, aki tudhatná, ki és miért fél a pontosan egy hét múlva esedékes népszavazástól. Ám az SZDSZ országos tanácsának ülése után sajtótájékoztatót tartó pártelnök egy olyan véleményt is megfogalmazott, amely már sokkal inkább megkérdőjelezhető. Ez pedig körülbelül úgy hangzott, hogy a nagyobb ellenzéki párt a népszavazásra bocsátott három kérdéssel a „a Kádár-korszak langymeleg biztonságérzetét” akarja visszahozni. Nos, azt hiszem, ennél a pontnál érdemes elidőznünk néhány gondolat erejéig... Azt természetesen maximálisan megértem, hogy a liberálisok mostanság mindenben saját kampányuk legfőbb gondolatának a visszaigazolását látják („Mondjunk nemet a szocializmusra”), ám a Kádár-érabeli életérzés emlegetésével Kóka helyében sokkal óvatosabban bánnék.

És nem csupán azért, mert az 1972-es születésű pártelnöknek aligha lehet sok személyes élménye a klasszikus Kádár-korszakból, hanem azért, mert könnyen érheti az a vád, hogy fogalma sincs az úgynevezett kisemberek valós gondjairól, ezért is hiszi azt, hogy azok ábrándozása   egy elfogadhatóbb, élhetőbb életről nem más, mint a Kádár-rendszer iránt érzett nosztalgia. (Pláne így láthatják azok, akik még emlékeznek arra, hogy a szabad demokraták első embere egy időben milyen látványosan dicsekedett a gazdagságával..., jóllehet ezt – mint utóbb bevallotta – megbánta.) Ezért hát – ha nem akarunk túl nagyot tévedni – mindaddig érdemes csínján bánni a merész következtetésekkel, amíg közelebbről (és talán nagyobb empátiával) meg nem néztük a dolgokat. Ha így teszünk, rájöhetünk például arra, hogy – egynéhány öregecskedő párttitkárt leszámítva – a kutya se kívánja vissza az „átkost”, s hogy a történet egyáltalán nem egyfajta „visszasírásáról” szól, hanem mondjuk a rendszerváltás veszteseiről (vannak elegen), meg a sokak által megtapasztalt kilátástalanságról, létbizonytalanságról. (Úgy vélem,  pontosan ezt ismerték fel Orbánék, és ezért pengetnek olyan húrokat, amilyeneket, jóllehet csak tagadásokból nem lehet építkezni.)

Meglátásom szerint tehát annak, hogy az emberek egészségben, biztonságban, megfelelő anyagi körülmények között akarnak élni, hogy szeretnék a gyermekeiket a legjobb feltételek közepette felnevelni, taníttatni, s hogy öreg napjaikra sem akarnak kiszolgáltatottá válni, vajmi kevés köze van Kádárék „langymelegéhez”. Ha pedig valaki – tudatlanságból vagy éppen szándékosan – összekeveri e két dolgot, nem csupán azt árulja el önmagáról, hogy nem ismeri a választóit, hanem azt is, hogy híján van a politikusi erényeknek. Más kérdés, hogy idehaza ez egyáltalán nem probléma.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!