Hírek

2008.01.14. 12:42

Ügynökvádak a bíróság előtt

Rágalmazás miatt fogdába vonulhat, s ezzel történelmet írhat Ungváry Krisztián történész: amennyiben jogerősen is pert vesztene Kolláth György alkotmányjogásszal szemben, egy napot leülne a pénzbüntetésből, csak, hogy megmutassa, hová jutottunk – olvasható a hétfői Népszabadságban.

MTI

A történészt a bíróság első fokon kétszázezer forintra büntette, ami 520 napi tételnek felel meg. Ha nem fizet, a büntetést másfél év fogházra változtatják. Ungváry fellebbezett a tavaly nyáron hozott elsőfokú döntés ellen, és mint azt a lapnak elmondta, amennyiben ismét veszítene, 519 napi tételt kifizetne, a maradék egy napot pedig "leülné", hogy így irányítsa a figyelmet a "történelmi eseményekre". A pereskedés oka az Ungváry által összeállított és a Political Capital elemző intézet honlapján 2004-ben megjelent ügynöklista. Kolláth a Magyar Hírlapban, 2005 februárjában megjelent írásában tiltakozott a lista nyilvánosságra hozatala ellen. Szerinte az "átkosban" sem volt ab ovo bűn állambiztonsági tisztviselőnek, ügynöknek lenni - de még besúgónak sem. "Vamzer volt, van, lesz" - tette hozzá. Válasz-publicisztikájában Ungváry burkoltan azzal vádolta meg Kolláthot, hogy érdekelt az ügynöklisták titokban tartásában, mondván: 1988-ban bizonyára "véletlenül" nevezték ki a  Belügyminisztérium törvény-előkészítő főosztályának vezetőjévé, "és nem azt a feladatot kapta, hogy megteremtse az ügynökök átmentésének  jogi feltételeit".

Kolláth ezt úgy értelmezte, hogy a történész leügynöközte őt. Ungváry azt mondja, ilyet nem állított, azt viszont igen, hogy BM-főosztályvezetőként Kolláth az ügynökök áttételes munkaadója volt, a Fővárosi Tanácson még tartótisztképző kurzusokat is tartott. Végül Ungváryt első fokon mind a polgári, mind a büntetőperben elmarasztalta a bíróság. A lap megpróbálta megtudakolni Kolláth Györgytől, elérte-e, amit akart, ám csak annyit mondott, hogy sajnos "csak félig sikerült megállítania" Ungváryt.
Ungváryt a perek nem rettentik el, folytatja állambiztonsági  kutatásait (márciusban jelenik meg a III/III-as osztályvezetők  életrajzait tartalmazó kötete), meggyőződése ugyanis, hogy „az utolsó (volt) hálózati személy is számonkérhető.”

Ezek is érdekelhetik