Gyermekbűnök

Nem kizárt, hogy sokat köszönhetünk annak a tizenkét esztendős román kisfiúnak, aki a minap a Blaha Lujza téren egy mp3-as lejátszót akart megszerezni egy nála három évvel idősebb fiútól, s hogy szavainak nyomatékot adjon, combon szúrta áldozatát. Mert bár a honi hatóságok a kis tettest már átadták a román gyermekvédelmiseknek, végső soron mégis csak ennek a sokakat megdöbbentő bűncselekménynek tulajdonítható, hogy a szakemberek figyelme az eddiginél is jobban ráirányult a hazai gyermekbűnözésre. Amelyről persze, eddig is tudtak, de amely ellen nem igazán tettek semmit. Hogy miért? Nos, a magyarázat kézenfekvő volt: a hatályos jogszabályok értelmében ugyanis jelenleg semmiféle lehetőség sincs a 14 év alatti bűnelkövetőek felelősségre vonására. Ami természetesen valós (és amit ki is használnak ki az ország számos helyén „dolgozó”, gyermekkorúakból álló bandák), de ettől a probléma még probléma marad.

Hogy a történtek nyomán az igazságügyi tárcánál még inkább felgyorsul az a folyamat, amelynek eredményeként létre jöhet a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszere (saját büntető törvénykönyvvel, ügyészséggel és bírósággal), az teljesen rendben van, ám azokkal a hangokkal már nem feltétlenül értek egyet, akik kizárólag a szigorításban látják a megoldást. Utóbbiak szerint ugyanis az lenne a célravezető, ha a büntethetőség korhatárát 12 évre vinnék le. Meglehet, tévedek, de mégis úgy vélem, az e körben tapasztalható bűnözés aligha lenne csökkenthető ezzel a lépéssel, sőt, mi több, talán sem véletlen, hogy a nyugat-európai országok döntő hányadában is 14 év (vagy ennél még magasabb) a büntethetőség korhatára. És akkor még fel sem tettük a kérdést: miért pont 12? És meddig? Addig, amíg egy erőszakos 11 vagy 10 éves fel nem tűnik a színen? Akkor aztán megint nekilátunk a korhatár tologatásának?

Különben pedig a dolgok dramatizálását teljességgel indokolatlannak tartom. Már csak azért is, mert a számok azt mutatják, hogy a Blahán történtek nagyon is extrém esetnek tekinthetőek (éppen ezért kaphatott nagyobb figyelmet a média részéről). Annak persze, senki sem örül, hogy hazánkban a 14 év alattiak egy esztendő leforgása alatt mintegy négyezer bűncselekményt követnek el, ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezeknek csak az elenyésző része erőszakos jellegű. És ha már az előbb a szigorítás melett érvelőket említettem... Azt gondolom, az általuk javasolt út – túl azon, hogy lényegesen könnyebb és gyorsabb – semmiféle hathatós változást nem okozna. Erre ugyanis csak akkor lenne némi remény, ha végre az összes érintett – iskola, gyermekvédelem, kormányzat (szociális, igazságügyi tárca), stb. – megmozdulna. De nem csupán akkor, ha valahol egy 12 éves megint kést ránt.