Hírek

2008.01.02. 18:43

A „narancs” éve

Az év utolsó napjai általában az összegzés, a visszatekintés jegyében zajlanak. Így aztán magam is megpróbáltam egyfajta számvetést készíteni, mégpedig azon témák alapján, amelyekről e rovatban esett szó. Lássuk hát, milyen volt a 2007-es esztendő a Blogális Világban.

Stanga István

Ha úgy tetszik, 2007 nem igazán a sikerek éve volt. A politikai csatazajhoz, az anyázáshoz, a pártok kardcsörtetéséhez ugyan már korábban hzzászokhattunk, ám az idén még inkább elemükben voltak az érintettek, így aztán békés napokból nen sok jutott. Az amúgy is feszült hangulatot tovább fokozták a gazdasági élet romló mutatói, a mind töbeket érintő megélhetési nehézségek, valamint a kormánykoalíció átalakítási törekvései, amelyeket az egyik oldal következetesen csak reformnak, míg a másik káosznak titulált. Az eseménydús hónapok mélyreható változásokat idéztek elő a pártok életében is. Drámaian és folyamatosan csökkent az MSZP támogatottsága, hogy a liberálisokéról már ne is beszéljünk. A koalíció mélyrepüléséből elsősorban a Fidesz profitált, jóllehet, számottevően megnőtt a bizonytalanok tábora is. A kisebb pártok közül a KDNP tvábbra is szürkének bizonyult, de az MDF híveinek gyarapodása is megállt, noha alig akadt nap, amelyen a párt nem rukkolt ki valamilyen „szenzációs” ötlettel. Új erőként tűnt fel a politikai palettán a Jobbik (amely igazán a Magyar Gárda megalapítását követően vált mérhetővé a kutatók számára), régiként meg az időről időre a visszatérésével fenyegetőző Torgyán József.

Ügyekből is kijutott 2007-ben, sőt, talán több is akadt a kelleténél... Az egész esztendőt meghatározta a majdani népszavazásról szóló polémia, akárcsak az tb-reform kapcsán kibontakozó, végeláthatatlan vita. Az egészségügyi biztosítás átalakítását célzó törvényt végül a koalíció – sokak bánatára – „keresztülverte”, ám a közélet megtisztítása terén – kevesek örömére – adós maradt a komolyabb lépésekkel. Némelyek örülhettek a regisztrált élettársi kapcsolat elfogadásának, mások szomorkodhattak a női kvóta bukásán. A közbeszédet uraló, fajsúlyosabb témák közé sorolható a kordonépítés és -bontás, a dioxinnal szennyezett élelmiszerek esete, a Gripen-sztori, valamint a Zuschlag-botrány, amely tovább errodálta a szocialista pártot. S ha már az év bűnügyeihez értünk...  Volt itt minden, akárcsak egy szatócsboltban: lövések és verések éppen úgy, mint Molotov-koktélos támadások és emberrablás. A mai napig nem tudjuk például, kik lőttek rá a Teve utcai rendőrpalotára, avagy kik verték össze Csintalan Sándort. És bár a rendőrség nyilván szívesebben emlegeti a móri ügyet (ahol sok évi töketlenkedés után végre meglettek a valódi tettesek), az átlagembernek mégis inkább Kármán Irén sztrorija jut az eszébe (amelynek következtében megnyílt néhány olajakta..., de minek?), avagy a sorozatos rendőrségi botrányok, élükön E. Zsanett történetével, amelybe az utcai törvénytelenségeket megúszni látszó rendőri vezetés egy pillanat alatt belebukott. És, akinek ennyi még nem volt elég, az láthatott hídblokádot és sztrájkokat, hogy a rendre zavargásokba fúló nemzeti ünnepeket már ne is említsük.

De nem lehetett sok örömünk a politikától távolabb eső területek eseményeiben sem. A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság fináléjára való kandidálásunk csúfos bukást hozott (bár láthatóan a nulla szavazat sem kedvetlenítette el azokat, akik egy budapesti olimpiáról álmodnak), s labdarúgó válogatottunk sem volt képes átlépni a saját árnyékát: biztató jelek ide vagy oda, minden idők egyik legrosszabb selejtező csoportbeli szereplésével intett búcsút a 2008-as, osztrák-svájci rendezésű Európa-bajnokságnak. És amíg azt ünnepelhettük, hogy fél évszázada indult el a Magyar Televízióban a rendszeres műsorsugárzás, aközben azt kellett látnunk, hogy folytatódott a bulvár térhódítása: hogy egyre inkább nem a  Vitray Tamások és a Déri Jánosok a képernyők sztárjai, hanem a Kiszel Tündék és a Kelemen Annák, hogy ma már nem a tévéfilmek ültetnek oda egy fél országot a készülék elé, hanem Gáspár Győző és családjának hülyeségei.

Nos, nagyjából így láttam én a mögöttünk hagyott esztendőt. Hogy kicsit (vagy tán nem is kicsit?) sárgább és savanyúbb volt? Istenem..., ettől még a miénk. De azért hiszem, hogy egy szebb, egy békésebb, s valamennyiünk számára örömtelibb év köszönt majd ránk. Ennek reményében kívánok Tisztelt Olvasóimnak boldog, eredményekben gazdag új esztendőt!   

Ezek is érdekelhetik