Hírek

2008.01.24. 15:06

A múlt árnyai

Miközben a Magyar Gárda egyre-másra demonstrál a bűn ellen, aközben kiderült: néhány tagja már többször került összeütközésbe a törvénnyel. A történtek kapcsán egyesek – még ha csak ironikusan is – máris „magyarbűnözést” emlegetnek.

Stanga István

Bár a Magyar Gárda esetleges feloszlatásának ügye még sehol sem tart (ezt – mint ismert – az elmúlt év decemberében kérte ezt az ügyészség a Fővárosi Bíróságtól) tény, hogy a Jobbik által életre hívott csapat fölött sokasodnak a virarfelhők. És itt most nem elsősorban a tevékenységüket kísérő, szűnni nem akaró indulatokról van szó, hanem azokról az eseményekről, amelyekkel az utóbbi időszakban szembe kellett nézniük. Mert amíg a szervezet tagjai egyre-másra tartják demonstrációikat, azalatt mind több és több település önkormányzata nyilvánítja nemkívánatosnak őket, nem is szólva arról az aláírásgyűjtési akcióról, amelyet az Országos Cigány Önkormányzat kezdeményezett a különféle félkatonai szervezetek betiltásáért. Valószínűnek tartom azonban, hogy ezeknél lényegesen érzékenyebben érintette a gárdát mindaz, ahogyan Márfi Gyula veszprémi érsek cselekedettt, aki egyfelől szélsőjoboldali szervezetnek aposztrofálta őket, másfelől megtiltotta keszthelyi káplánjának zászlajuk felszentelését. Szabó Jánosnak, az Antall-kormány egykori agrárminiszterének, a győri önkormányzat jelenlegi tagjának a véleményét pedig (miszerint a gárda visszatartó erő a cigánybűnözéssel szemben) olyan felháborodás fogadta, amelyre ritkán van példa. (A Fidesz és az MDF lemondásra szólította fel, s mivel erre nem volt hajlandó, valószínűleg a visszahívását kezdeményezik majd.) 

És bár az említett történések kétségkívül kínosak, korántsem annyira negatív hatásúak, mint a múlt árnyai, vagyis azok az adatok, amelyek – egy hetilap jóvoltából – némely gárdatag korábbi életéből előkerültek. Így például kiderült, hogy a gárda Fejér megyei parancsnoka egy többszörösen büntetett valaki, aki sikkasztást és csődbűntettet éppen úgy elkövetett már, mint súlyos testi sértést vagy garázdaságot. Nála is többször vonták azonban felelősségre a Zalai megyei parancsnokot, aki hivatalos személy elleni erőszak, könnyű testi sértés, valamint ittas járművezetés miatt állt a bíróság előtt. És akkor még nem szóltunk arról a Békés megyei illetőről, akit  – egyebek mellett visszaesőként elkövetett lopássorozat és rablás miatt  – eddig már nyolcszor büntettek, vagy arról a Szolnok környékén élő férfiról, akinek bűnlajstroma legalább annyira változatos, mint amennyire hosszú, hiszen abban nem csupán adócsalás és rongálás szerepel, hanem súlyos testi sértés és garázdaság is.

A legkevesebb, amit az ügy kapcsán mondhatunk, az az, hogy a napvilágra került tények több mint kellemetlenek egy olyan szervezet számára, amelynek kódexe a tisztaságot és a becsületet oly előkelő helyen említi. És persze, nem tudni, mit is felel(het)nek majd azoknak, akik – igaz, ironikusan – máris „magyarbűnözésről” beszélnek, továbbá felteszik a kérdést: vajon mennyire hitelesen emelhetik fel a szavukat bármilyen bűnözés ellen éppen azok, akiknek az erkölcsi érzéke már nem egyszer csődöt mondott. 

Ezek is érdekelhetik