Hírek

2007.12.10. 10:23

Elégtelen

Tízéves diákjaink még nemzetközi szinten teljesítenek, hogy aztán – immáron a középiskola első osztályában – egy jóval szerényebb tudásról adjanak számot. Vajon mi történik a felső tagozatban, s mit kellene tenni azért, hogy ne így legyen?

Stanga István

Azért mégsem olyan szép a leányzó, mint gondolták azok, akik a minap boldogan lobogtatták az úgynevezett PIRLS-felmérés eredményeit, amely azt mutatta, hogy az alsó tagozatot elvégző, azaz tízéves magyar gyerekek szövegértése jobb, mint a nemzetközi átlag. Mert mielőtt még a szakma elégedetten hátradőlhetett volna (megcselekedtük, amit megkövetelt a haza), szembesülniük kellett a PISA-teszttel (ez a 15 esztendős tanulók értő olvasásáról ad képet), amely viszont azt bizonyította, diákjaink a legfejlettebb országokra (OECD) jellemző szint alatt teljesítettek. És bár ez utóbbi területen nem romlott a helyzet, nincs okunk az örömre, hiszen a 2000-es és 2003-as PISA-kutatáshoz képest egy szemernyit sem léptünk előre, ellentétben jó néhány olyan országgal, amely a középmezőnyből az élre verekedte fel magát. 

Miután nem ismerem behatóan e hatalmas terület valamennyi elemét, fogalmam sincs arról, milyen irányba is kellene elindulni. De ez még nem is lenne baj, csakhogy az arra hivatott szakemberek is mást és mást mondanak, és ez egészen biztosan nem segíti elő egy mindenki átal elfogadott (ráadásul végig is vitt) intézkedéssorozat  megszületését. Miként az sem, hogy az egymást váltó kormányok mindegyike a maga reformjait tartotta üdvözítőnek, amelynek következtében oktatási rendszerünknek, az azokban szerepet vállalóknak időről időre új meg új elgondolásokhoz, stílusokhoz kellett alkalmazkodniuk. Ha van valami egyáltalán, amiben a kérdéskör legjobb ismerői egyetértenek (mellesleg  az említett felmérések is ezt támasztják alá), az az, hogy az igazi problémát a felső tagozat jelenti. Magyar Bálintnak például úgy látja, a természettudományos oktatást kellene megújítani, Pokorni Zoltán, a Fidesz-kormány szakminisztere viszont az egyik nyilatkozatában az téren is meglévő pénzhiányra utalt, mondván, míg az óvodákban majd annyit költünk az oktatásra, mint a nemzetközi átlag, addig a felső tagozatban az OECD-országok átlagának a felét. (Természetesen megszólalt az ügyben a Magyar Demokrata Fórum is, amely szerint célravezető lenne, ha az alsóbb osztályokban ismét lehet majd osztályozni, illetve buktatni.) 

Nos, hogy melyik út lenne a helyes, annak eldöntésére nem mernék vállalkozni, abban azonban tökéletesen biztos vagyok, hogy az oktatástól tényleg nem szabad sajnálnunk a pénzt, hiszen a ma megspórolt forintokéért a jövőben nagyon súlyos árat kell majd fizetnünk. És legalább ennyire fontos lenne (amint erre fentebb már utaltam), ha a pártok szakpolitikusai – az e szférára is kiterjedő politikai csatározás helyett –egy hosszútávú, több kormányzati cikluson is átívelő koncepciót dolgoznának ki. Úgy, ahogyan ezt a lengyelek tették, ahol már mutatkoznak a hat évvel ezelőtt elindított oktatási reform kedvező hatásai, nem is szólva a finnekről, akik nagyon sokáig a középmezőnyben tanyáztak, hogy mára szinte minden kategóriában az élmezőnyben legyenek. Jó példák tehát vannak. Ezen nem múlhat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!