Hírek

2007.12.13. 09:10

Egészségtelen ügy

Vajon egy jobb, átgondoltabb, használhatóbb törvényt eredményezne-e a december 17-i zárószavazás elhalasztása, avagy csak meghosszabbítaná a kérdésről szóló – indulatatokat gerjesztő, ám terméketlen – vitát?

Stanga István

Nem tudom, ki hogy van vele, de én például rettenetes zavarba jönnék, ha össze kellene foglalnom (akárcsak nagyvonalakban is), hogyan is néz ki jelen pillanatban az a törvénytervezet, amely az egészségbiztosítást hivatott átalakítani (megreformáln?), s amelyről naponta úgy húszezer, különféle információt és véleményt hallunk. Kezdetben még csak-csak lehetett követni a dolgok alakulását, de később – nem utolsó sorban az MSZP és az SZDSZ permanens vitájának, majd az ehhez kapcsolódó, százas nagyságrendű módosító indítványnak „köszönhetően” – egy csomó ember elveszítette a „fonalat” köztük magam is (pedig, higgyék el, megkíséreltem nyomon követni az eseményeket). Mindez különben annak apropóján jutott az eszembe, hogy – közeledve a vonatkozó törvényjavaslat zárószavazásához – egyre többen és többen fogalmazzák meg a kételyeiket, kérve a voksolás elhalasztását, vagy éppen az egész elgondolás elvetését. A kérdés azonban az: a fenntartások mögött vajon reális veszélyek húzódnak-e meg, avagy azok inkább érzelmi indíttatásúak, esetleg teljesen más célokat szolgálnak, mint amelyek a felszínen megjelennek.

Azt persze, hülyeség lenne feltételezni, hogy nincsenek olyanok, akiket valódi aggodalom motivál. Ami mellesleg tökéletesen érthető, hiszen ki ne félne az egészsége elvesztésétől, illetve ki ne szeretné tudni, hogy – ha mégis bekövetkezik a baj – kire és mire támaszkodhat, hogyan, milyen feltételekkel, milyen esélyekkel gyógyulhat, és így tovább. Ám a változtatást ellenzők népes kórusából az ő hangjuk alig-alig hallatszik ki, mivel elnyomja azok hangoskodása, akiknek ez a tiltakozás csak eszköz valamely – olykor homolyás, máskor nagyon is nyilvánvaló – cél eléréséhez. Azok számára például, akiknél az egészségbiztostás tervezett reformjához való viszonyulás a politikai hitvallás részét képezi (az ő megközelítésük ezért sokkal inkább érzelmi, semmint racionális), a protestálás nem más, mint a kormánnyal szembeni ellenérzés kifejezésének újabb lehetősége. Másokat a médiaszereplés vágya hajt, megint mások egyszerűen csak érvényesülési lehetőséget látnak a történetben, hogy a többi motívumról már ne is szóljunk.

Ha kíváncsaik rá, magam sem vagyok nyugodt. Ugyanis fogalmam sincs arról, működőképes lesz-e a „magyar modell” (merthogy ez az), avagy rövid idő után rájövünk, korrigálni kell az irányt, netán arra – és ez a legrosszabb eset –, hogy vissza kell mennünk az út legelejére. Ilyen megfontolásból akár azt is kijelenthetném, igazuk van azoknak, akik azt javasolják, beszéljük át mégegyszer az egészet. De mégsem tudom nyugodt szívvel ezt mondani, mert meggyőződésem, hogy ezzel nem egy jobb, egy átgondoltabb, egy használhatóbb törvény megszületését segíteném elő, hanem annak a parttalan vitának a folytatását, amely csak az indulatokat korbácsolja fel, de semmiféle eredményre sem vezet. És ebből nekem már nagyon elegem van.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!