Hírek

2007.12.02. 06:03

Borzalmas titkok Sülysápon

Két pici test. Újszülött csecsemők voltak. Egyiküket a szántásban elásva, másikukat egy meszeszacskóban találták meg múlt héten a rendőrök. A szüleik végeztek velük. A Pest megyei Sülysápon a halott csecsemőket és az életben maradt négy testvért is siratják a falu lakói.

Fábos Erika

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A tragédia óta elhagyott családi otthon
[/caption]A település méretéhez képest meglepően nagy a forgalom csütörtök reggel Sülysápon. A falu központjában egymást érik az emberek. Azt mondják úgy reggel kilencig van így, aztán mindenki megy a dolgára. Az utca és a boltok is kiürülnek. Pont egy hete, ilyenkor reggel kapott szárnyra a borzalmas hír, két halott újszülöttet találtak az egyik falubeli család házában. Először azt lehetett hallani, hogy az asszony kivérzett állapotban került kórházba, ahol azt monda: elégette az újszülöttet. Másnap kiderült, a férje ásta el a csecsemőt. A férfi, miután mindent bevallott, meg akart halni. A rendőrök akadályozták meg az öngyilkosságot.

– Nem veszek semmit, hagyjanak engem – mondja messziről egy idősebb férfi Sülysáp főutcáján és a nyomaték kedvéért még a kezét is maga elé tartja. Amikor kiderül, hogy a tragédiáról akarunk érdeklődni, elhallgat. Csak néz maga elé, majd gyanakodva és alaposan végigmér.
– Nem is tudom, talán elment annak az asszonynak az esze – mondja, miután jól megfontolta a szavakat. – Különben lehet valami ilyen hajlam a családjukban, a nagynénje öngyilkos lett, úgy halt meg. Ennél nem is mondok többet, még én is szégyellem magam, meg szerintem a falu is. Ilyen csúnya egy dolgot. Szégyen.

A vasútállomáshoz legközelebbi kocsmában négyen-öten üldögélnek, a pultnál meg két férfi beszélget. Előttük kiterített bulvárlapok.
– Mindent elolvasunk, amit írnak róla, hát persze, azóta mindenki ezzel foglalkozik – magyarázza a kocsmáros, miközben kezével a legfrissebb újságokat gyűrögeti. – Lassan olyan ez a falu, mint a Kékfény. Ezt leszámítva egy kettősgyilkosság volt itt eddig a legkomolyabb bűncselekmény. Van vagy tizenöt éve. Néhány hete kiszabadult az akkori gyilkos. Mindenki arról beszélt, amíg nem jött ez a szörnyűség.
– Szerintem ezt a butaság okozta – szól közbe az egyik vendég. 
– Az hát, pedig aztán olyan egy nyúlnak nézett ki az a férfi, mind aki kettőt nem tud szólni!
– Az hagyján, de senki ne mondja, hogy nem vették észre, hogy terhes az az asszony.

A kocsmában az is kiderül, hogy a borzalmakat rejtő ház a falu közepétől jó fél óra járásra van. Rendezett az udvar, üres a ház. Az udvarban fóliasátor, galambdúc, kerti tavacska árulkodik arról, amiről a szomszédok is beszélnek. Úgy tűnt, a család körül minden a legnagyobb rendben van.
– Éppen nekiálltam főzni az ebédet, amikor láttam, hogy jön az orvos, aztán megérkezett a másik is, rövidesen meg egy mentőhelikopter – idézi fel az elmúlt hét eseményét az egyik szomszéd. – Nem is tudtuk mi lehet ekkora baj. Másnap aztán jöttek a rendőrök is. Nem is akartuk elhinni, hogy tényleg a halott csecsemőket keresik. Amikor kihozták azt a két kicsi testet, itt mindenki sírt.

– Tudja én kérdeztem tőle, úgy három hete hogy nem vagy te terhes? – meséli a szomszédból egy fiatal lány. – Letagadta. A szeme se rebbent.
– Azóta már sokat beszélgettünk itthon és arra jutottunk, hogy négy évvel ezelőtt az a kislány is csak azért maradhatott meg, mert lány lett – veszi át a szót egy másik utcabeli. –  Ha fiú lett volna, azt is elteszik. Higgye nekem el. Anya vagyok, szültem én is kettőt. Ezért mondom, hogy az azért nem normális, hogy egy szót se szólt arról a terhességről se. Csak akkor tudtuk meg hogy babát vár, amikor a három fiú után meglett a kislány. Szerintem úgy tervezték, hogy ha megint fiú lesz, elteszik. Azért nem beszéltek arról sem. Azóta azzal a két halott kisbabával álmodom. Azt mondják nagyobb volt négy kilónál, amelyik most született. Szörnyű, de nemcsak azokat a kis szerencsétleneket sajnálom. Ott van az a négy élő gyerek. A legnagyobb fiú 17 éves. Ért ebből mindent. Hát milyen életük lesz ezután? Hogyan élnek ezzel a szégyennel, hogyan lesznek majd gyerekeik?

A gyerekeket a család vette gyámság alá. A nagyszülőkhöz kerültek és édesanyjuk két testvére is segít a gondozásukban. A nagymama a sülyi falurészen lakik egy szép házban, ami körül szinte katonás a rend. A kisajtót kulcsrazárták, a redőnyöket leeresztették, a csengőt is kikötötték. A család bezárkózott. Csak a két kutya ugat egyre türelmetlenebbül a hátsó udvarból.

– Hát hagyják már őket és menjenek innen – kiabál oda egy középkorú nő. Két házzal feljebb lakik. Közelebb sem jön, csak onnan messziről folytatja. – Van elég bajuk, nem hiányzik ez a zaklatás. A kisfiúk már nem mernek iskolába menni, de a pici lányt se vitték ma reggel óvodába. Félnek, hogy megint csúfolni fogják őket. Pedig ők semmiről nem tehetnek, se a gyerekek, se a nagyszülők. Ne büntessék őket. Ne őket – könyörgöm!

Magyarországon kéthetente megölnek egy csecsemőt

Évente átlagosan 30 csecsemőgyilkosságra derül fény. Ezek kivétel nélkül mind eltitkolt terhességek következményei. A pszichológus szerint a titkolt terhesség során a magzatot az anya már lelke mélyén elpusztítja. Nem gyermekét látja benne, hanem teste egy részét, amivel bármit tehet, akár meg is semmisítheti. Amikor eldobja vagy elégeti a megszült gyereket, minden nyomot el akar tüntetni, ahogy terhessége nyomait is eltüntette. A gyilkos anyák szinte mindig a pillanat hatására cselekszenek, lehetetlen helyeken szülnek, és a gyereket olyan helyre rejtik el, ahol nagy valószínűséggel meg is találják. Nem gonoszság, kegyetlenség vezeti őket, hanem többnyire a kiszolgáltatottság, a tudatlanság, vagy a félelem. A kriminológiai tapasztalatok szerint ezek az anyák már a terhesség alatt és a szülést követően is beszűkült tudatállapotban vannak. Pszichológusok egy csoportja az újszülöttgyilkosságot az öngyilkosság kiterjesztett formájának tekinti.

Ezek is érdekelhetik