Hírek

2007.12.02. 07:01

A zümmögő kórus

Ha MSZP-vezető lennék, nem is annyira a népszerűségi mutatók aggasztanának, hanem az a kórus, amely immár folyamatosan szól a párton belülről, s amelynek tagjai ontják magukból az „okosságokat”.

Stanga István

Nem tudom, emlékeznek-e még Verebes „Mágus” József sok frappáns kijelentése közül arra, amit – még a Győr edzőjeként – egy mérkőzés szünetében mondott a tévériporter azon kérdésére, hogy tudniillik mi a véleménye az ellenfél ötgólos vezetéséről. Nos, a mester magabiztosan kijelentette: nincs semmi baj, hiszen, ha egy félidő alatt lehet öt gólt kapni, akkor rúgni is. Ezt a sztorit nem véletlenül meséltem el, hiszen manapság a szocialista párt politikusai legfeljebb azzal vigasztalhatják magukat, hogy amennyi idő alatt elveszítettek egy csomó szavazót, ugyanannyi idő alatt vissza is szerezhetik őket. Meg azzal, hogy az igazán fontos, tétre menő „meccsig” még majd két és fél év van hátra. Más kérdés, hogy engem az MSZP vezetőinek helyében nem elsősorban a közvélemény-kutatások tényleg nem túl szívderítő adatai aggasztanának, hanem az a kórus, amely immár egyfolytában szól a pártban, s amely vég nélkül árasztja magából az okosságokat.

Megszólalt itt már Szili Katalintól kezdődően, Karsai Józsefen át Szanyi Tiborig boldog és boldogtalan, hogy a különféle platformok vezéralakjairól ne is beszéljünk. És, ha ez így megy, a nagyobbik kormányzópárt meghatározó személyiségei közül azok számítanak majd kivételnek, akik még nem mesélték el valamelyik rádióban, tévében, újságban, hogy ők is mennyire egyetértenek a reformokkal, csakhát azokat nem így, hanem úgy, sőt, amúgy kellett volna végrehajtani. Megjegyzem az „úgy” és „amúgy” kifejezések ez esetben nagyon is helytállóak, hiszen azok a javaslatok, amelyeket hallunk, nagyjából ezen a szinten vannak. Hacsak nem tekintem konkrét útmutatásnak az olyan, igazán figyelemre méltó jótanácsokat, mint hogy a szükséges változtatásokat „nagyobb empátiával”, „kevesebb konfliktus árán”, „a társadami párbeszéd fontosságát szem előtt tartva”, stb., stb. kellett volna megoldani.  

Dehát ki vagy mi akadályozta meg a mostani „bölcseket” abban, hogy már évekkel ezelőtt, például a Medgyessy-érában hozzálássanak mondjuk a nagy ellátórendszerek reformjához? Empatikusan, konfliktusok nélkül, folyamatos társadalmi párbeszéd közepette..., ahogy most megkövetelik.  Hol volt az a bizonyos nagyszabású, modern, előremutató, ám ízig-vérig baloldali program? Sehol. Ahhoz politikai bátorságra lett volna szükség. És jóval többre, mint amennyi ahhoz kellett, hogy szétosszunk nem kevés milliárdot a pedagógusok, az egészségügyiek, avagy a köztisztviselők között. Arról már nem is szólva, hogy aki valóban segíteni akar, nem olcsó népszerűségre vadászni és/vagy – a jövőre gondolva – dokumentáltatni egykori „merészségét” (keressétek csak vissza, gyerekek, hogy én már akkor megmondtam, stb.), az nem a sajtón keresztül üzenget, hanem belül mondja el, amit akar. (Azzal meg ne is érveljen senki, hogy lám-lám, az MSZP-ben ekkora a demokrácia, mert ennek semmi köze ahhoz.) Egyébként pedig azt gondolom, egy csapat játékát nyilvánosan sokan bírálhatják: a saját szurkolói, az ellenfélé, a semlegesek, sőt, akár a vetélytárs együttesek tagjai is. No, de az abban játszók...?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!