Hírek

2007.11.08. 13:57

Zuhanórepülés?

Mi tagadás, az utóbbi időben nem az SZDSZ-nek gurul a labda. Szemmel látható, hogy bármibe is fog a párt, az balul üt ki, s csak tetézi a bajokat. Persze, az is igaz, hogy az 1-2 százaléknál már teljesen fölösleges az óvatoskodás.

Stanga István

Ha azt mondom, mostanában kijut a bajból a Szabad Demokraták Szövetségének, akkor jószerivel még semmit sem érzékeltettem abból a helyzetből, amelybe a szebb időket is megélt párt került. A problémák fő forrása természetesen az, hogy az SZDSZ támogatottsága immáron csupán 1-2 százalékon áll, ami aligha ad sok okot a vidámságra. Még akkor se, ha a párt prominensei rendre azzal érvelnek, hogy a közvélemény-kutatók számai nem egyformák, meg azzal, hogy a 2006-os hat és fél százalékot kell nézni, illetve azt, amit majd 2010-ben elérnek. Ez kitérő válasznak persze, elfogadható, de az is nyilvánvaló, ha most tízegynéhány százalékot mutathatnának fel, a kutya se foglalkozna 2006-tal és 2010-zel. Így viszont marad az emlékezés és a remény.

Arról, hogy hogyan jutott idáig az SZDSZ, számos elemzést, véleményt olvashattunk-hallhattunk az idők során. Éppen ezért a a sok esztendővel ezelőtti történésekkel én most nem is foglalkoznék (bár a bajok forrása ott keresendő), csupán a közelmúlttal. Amely nagyrészt arról szólt, hogy a liberálisok a választási (és egyéb) ígéreteikből szinte semmit sem voltak képesek megvalósítani. Utóbbiak között említhetnénk például az adócsökkentést, avagy az ingatlanadót, sőt, az egészségügy átalakítását is, hiszen az eredeti elképzeléseket az idők folyamán alaposan kiherélték. Persze, szinte már hallom is a felelet, hogy „oké, mindez igaz, de azt is figyelembe kell venni, hogy koalícióban kormányzunk, ráadásul egy sokkal nagyobb párttal...” Nos, ez tény, csakhogy ezt akkor is tudni lehetett, amikor az ígéretek elhangzottak.

Azt nem könnyű megmondani, mit is tennék a liberálisok helyében. Így inkább azt mondom el, hogy mit nem. Mindenekelőtt egy ideig felhagynék mindennemű akciózással. Legalábbis addig, amíg újra nem nekünk gurul a labda. Mert most nem az SZDSZ-nek gurul. Szemmel látható, hogy bármibe is fog a párt, az balul üt ki, s csak tetézi a gondokat. E körben  említhetném mondjuk Horn Gábornak azt a nyilatkozatát, amely arról szólt, hogy egy orbántalanított Fidesszel elképzelhető az együttműködés, sőt, a kormányzás is, vagy azt a minapi költségvetési próbálkozást, amelynek révén mégiscsak szó lehetett volna némi adócsökkentésről. Hát, az eredmény minden vonalon siralmas. A Horn-nyilatkozatot nem győzték értelmezni, pontosítani, az adócsökkentési javaslatukat pedig olyan viharos gyorsasággal vonták vissza, amelyre a világtörténelemben is kevés példa akad.

Arról, hogy azt a közel húsz százaléknyi liberálist, amelyre az SZDSZ prominensei olyan gyakran hivatkoznak, sikerül-e valamikor megmozdítani, fogalmam sincsen. Kóka János pártelnök mindenesetre egy mai konferencián a következőket mondta:: „Nekünk jelentős népszerűségvesztés árán is a piaci verseny, az öngondoskodás, a rászorultság alapú szolidaritás, a szabadság, a felelősségvállalás pártján kell állnunk.” Nos, a liberálisoknak kétségkívül előre kell menekülniük, vagyis ki kell tartaniuk a reformok mellett. Ugyanis nincs más választásuk. Igaz, veszíteni valójuk sem. Mert azt a bizonyos „jelentős népszerűségvesztés árán is” kitételt nyugodtan tekinthetjük afféle költői túlzásnak. Hacsak el nem hisszük, hogy az 1-2-ből is lehet jelentőset veszíteni.

Ezek is érdekelhetik