Hírek

2007.11.14. 09:29

Nosza, jelentsük fel

Feljelentésekből, illetve feljelentőkből Magyarország sohasem állt roszul. És hogy ez ma sincs másként, arról – többek között – az adóhatóság is tudna mesélni. Az, ahová ezerszámra futnak be az ilyen-olyan szándéktól vezérelt levelek.

Stanga István

Annak eldöntésére nem vállalkoznék, hogy a magyar „feljelentősebb” fajta-e, mint a más nemzetekhez tartozók. Az azonban tény, hogy – a témával foglalkozó történészek ellentétes véleménynek dacára – az emberek között makacsul tartja magát az a történet, miszerint Magyarországon a nyilas megszállás idején példátlan mennyiségű feljelentés érkezett a hatalom birtokosaihoz. Ha így volt, ha nem, annyi minden további nélkül kijelenthető, hogy a hatóságok akkor is, most is bizton építhettek az emberi rosszindulatra, irígységre, arra – ahogyan azt egy pszichológus egy napilapnak nyilatkozta –, hogy a magyar hajlamos mindenkor másban keresni a hibát, ilyenfomán elhárítva önnön felelősségét.

Hogy ez mennyire így igaz, arról a rendőrségre, bíróságra, de még inkább az adóhatósághoz érkező levelek tanúskodhatnának. Olvasom például, hogy az elmúlt időszakban jóval több feljelentés érkezett az APEH-hez, mint korábban. Mert amíg a tavalyi esztendőben „csak” mintegy négyezer állampolgári bejelentéssel kellett foglalkozniuk, addig idén ez a szám már most meghaladja a nyolcezret. És hogy mi miatt is ragadnak tollat a legtöbbször anonim „szerzők”? Nos, az okok változatosak. Vannak, akiket szomszédjuk, ismerősük, „barátjuk” gyors és/vagy feltűnő meggazdagodása irritál, mások különféle feketemunkák miatt írnak, megint mások azt teszik szóvá, hogy itt és itt nem adtak számukra nyugtát, számlát, míg olyanok is vannak, akik egy esetleges adócsalásra hívják fel az illetékesek figyelmét.

És bár az adóhivatal szempontjából nyilvánvalóan abszolút rendben van az ügy (annál is inkább, mert – mint mondják – tíz bejelentésből négy megalapozottnak minősíthető), jómagam nem csupán nem örülök annak, hogy az állam ennyire alapoz a legalantasabb ösztönökre, hanem egyenesen undorítónak tartom azt. Nem, nem véletlenül használtam a „legalantasabb ösztönök” kifejezést, ugyanis itt erről van szó, nem pedig az adó- és más jogszabályok iránti tiszteletről, az azokat kijátszók bizonyos kiközösítéséről, a gazdasági élet „kifehérítésének”, megtisztításának szándékáról, és így tovább. Mellesleg, amikor a barátommal megsztottam ezt a véleményemet, azt mondta, addig örüljünk, amíg az emberek csak a feljelentés „öröméért” jelentgetik egymást. És valóban. Képzeljük csak el, milyen világ is lenne itt, ha az adóhivatal mondjuk anyagilag is érdekeltté tenné a bejelentőket (például százalékot kapnának a segítségükkel behajtott pénzekből)... De tudják, mit? Inkább ne is képzeljük el.  

Ezek is érdekelhetik