Hírek

2007.11.17. 15:29

A határkő továbbra sem szuvenír

Évizedeken keresztül cikizték a magyar határőröket osztrák kollégáik, ha valakinek sikerült átszökni. Sok határsértő állatnyomot utánzó lábbeliben próbálkozott, mások hátrafelé lépkedtek, hogy összezavarják az utánuk kutatókat. December 21-étől ezek a sztorik belesimulnak a történelembe: a schengeni csatlakozás után bárhol szabadon átsétálhatunk Ausztriába, Szlovéniába, illetve Szlovákiába.

Dián Tamás

„Jelentem Nyugatnak, egy fő ment kifelé, egy befelé, az ország létszáma változatlan!” A határőrök még ma is gyakran emlegetik egykori nyomkövető kollégájuk kissé zavart beszámolóját, ám ez az adoma már nem sokáig mesélhető. 2007. december 21-én 0 órától ugyanis lezárul egy korszak: a schengeni egyezményhez történő csatlakozásunk eredményeként Szlovákia, Ausztria és Szlovénia felé bárhol és bármikor átmehetünk a határon – legfeljebb a mobiltelefon fogja jelezni, hogy már nem Magyarországon járunk.

A Magyar Természetbarátok Szövetsége arra számít, hogy az új helyzetben megnő a határmenti túrák népszerűsége. Pálmai Vencel, a szervezet gyalogtúra bizottságának elnöke szerint ott, ahol nemrég még fegyveresek cirkáltak, nemsokára kirándulók vehetik birtokba az eddig rejtve maradt erdei ösvényeket. „Sok település profitálhat abból, hogy nem lesz átkelési pontokhoz kötve a határátlépés – mondta. – Megnő a helyi nevezetességek látogatottsága, s akár spontán turistaútvonalak is kialakulhatnak. Jövő héten épp erről fogunk egyeztetni a szlovák partnerszervezettel.”

Mivel a jót könnyű megszokni, Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter is biztos abban, hogy a határ környékén kirándulók hamar felfedezik a szabad barangolás előnyeit. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a határtalan schengeni szabadság mellett megmaradnak bizonyos szabályok.

Szándékosan bosszantották a határőröket a sógorok

Kétszeres bosszúság volt a határőröknek, ha a rendszerváltás előtt valakinek sikerült átszöknie Ausztriába. A sógorok ugyanis sokszor visszatértek a szökevénnyel közvetlenül a határvonal mellé és a tehetetlen magyar egyenruhások orra előtt bosszantásképp elmagyaráztatták az illetővel, hogyan is sikerült átjutnia. Az osztrákok sokszor át is kiabáltak, a magyaroknak azonban tilos volt még a köszönés is.

„Bár a határ Ausztria, Szlovákia és Szlovénia felé bárhol átjárható lesz, ez nem jelenti azt, hogy utazáshoz, kiránduláshoz nem szükséges személyazonosításra alkalmas okmány – hívta fel a figyelmet. – Az iratokat ugyanis a szomszédos országok hatóságai, akárcsak nálunk, elkérhetik, és ezek hiánya kellemetlenségeket okozhat. Ám talán ennél is fontosabb, hogy a határkövek továbbra is a Magyar Köztársaság államhatárát jelzik, vagyis ezek december 21-től nem válnak »szuvenírré«. Így a határjel megrongálása vagy eltulajdonítása továbbra is bűncselekmény marad.”

Ha a határkövek maradnak is, a határőrség 2008 január 1-jével megszűnik létezni. A szervezet beolvad a rendőrségbe és ezzel Orodán Sándor szóvivő szerint lezárul egy korszak. Ő is – mint jónéhány kollégája – jövő évtől nyugdíjba vonul, ám mint mondta, az emlékezetes határsztorikat sohasem felejti. Ilyen volt például, amikor egyszer Kőszeg közelében úgy fülelt le egy határsértőt, hogy rálépett. „Miután beriasztott a rendszer, a férfi beásta magát az avarba, én pedig csak annyit éreztem, hogy valami mozog a lábam alatt – mesélte. – De az is maradandó élmény volt, amikor a határnyiladék tisztítása közben egy »ott felejtett« aknamezőre tévedtünk. Szerencsére senkinek sem esett baja.”

Kevesen tudják, hogy annak idején nem csak kifelé próbálkoztak, hanem befelé is. Egyszer például egy fegyveres osztrák határőr szökött magyar földre azzal, hogy a kapitalizmus helyett ő inkább a kommunizmust védené. Természetesen rövid úton visszatoloncolták. No és akadtak derűsebb pillanatok is: az egyik az Ágfalva közelében felállított magaslati figyelőhelyhez kötődik. A határőrök szinte versengtek azért, hogy itt lehessenek szolgálatban, mivel a nagy teljesítményű tüzérségi szögtávcsővel anatómiai igényességgel tanulmányozhatták a határ túloldalán működő strand monokinis részlegét.

Hamisított őznyomok és hátrafelé gyaloglók

A nyugati végeken sokan, sokféleképp próbáltak túljárni a határőrök eszén. Volt, aki őznyomokat imitáló deszkákon kelt útra, hogy ha észre is veszik, ne eredjenek utána. Persze, hamar lebukott, mivel a léc körvonalainak lenyomata elárulta a turpisságot. Akadt, aki a rúdugrók módszerével jutott át a simára gereblyézett nyomsávon, de gyakran próbálkoztak hátrafelé járással is, azt gondolván, hogy így majd az ellenkező irányban keresik őket.

Az egyik legemlékezetesebb eset Pornóapátinál történt: egy magyar származású, zöldsapkás kiképzést kapott hírszerző próbált kijutni úgy, hogy egy saját készítésű létráról átugrott a T alakú jelzőrendszer fölött. Ám a létra nekidőlt az érzékelőnek, a férfi pedig a határőrök elől a közeli, jeges vizű folyóba ereszkedett, s ott töltötte az egész éjszakát. Másnap reggel fedezte fel egy határőr, s olyan erélyesen szólt rá, hogy az átfagyott, már osztrák oldalon didergő ügynök engedelmesen visszajött. Később elmondta, hogy könnyedén megölhette volna az őt elfogó egyenruhást, de a fiatalember kölyökképe láttán meggondolta magát.

Az egyik legemlékezetesebb eset Pornóapátinál történt: egy magyar származású, zöldsapkás kiképzést kapott hírszerző próbált kijutni úgy, hogy egy saját készítésű létráról átugrott a T alakú jelzőrendszer fölött. Ám a létra nekidőlt az érzékelőnek, a férfi pedig a határőrök elől a közeli, jeges vizű folyóba ereszkedett, s ott töltötte az egész éjszakát. Másnap reggel fedezte fel egy határőr, s olyan erélyesen szólt rá, hogy az átfagyott, már osztrák oldalon didergő ügynök engedelmesen visszajött. Később elmondta, hogy könnyedén megölhette volna az őt elfogó egyenruhást, de a fiatalember kölyökképe láttán meggondolta magát. -->

Ezek is érdekelhetik