Perek és kilépés

Amit eddig csak sejteni lehetett, bekövetkezett: Lengyel Zoltán az ügyvédje útján bejelentette, kilép a Fidesz-frakcióból, s független országgyűlési képviselőként folytatja majd a munkáját. Hogy miért mondom azt, várható volt ez a lépés? Nos, azért, mert a Fidesz egyetlen alkalommal sem kommentálta érdemben a Lengyellel kapcsolatos botrányos történéseket, noha a különféle sztorik egymás után láttak napvilágot. Azt a megmosolyogtató dolgot ugyanis felejtsük el, hogy a párt még azért nem alakította ki az álláspontját, mert először beszélniük kell Lengyellel, akit viszont nem sikerül telefonon utólérni. (Hetek alatt!)

A szélesebb közvélemény egyébként nem olyan régen ismerkedhetett meg a honatyával, mégpedig az „alagúti csata” okán. Mint ismert, egy budai rendőri igazoltatás során dulakodás alakult ki a fürdőgatyás Lengyel, valamint az egyenruhások között. Az ügynek kölcsönös feljelentés lett a vége, de hogy ki is volt a „hunyó”, az majd csak később, az eljárás befejezése után tisztázódhat. Időközben aztán az is kiderült (és ez nem feltétlenül a képviselő javára szól), hogy Lengyelnek nem ez volt az első konfliktusa a rendőrökkel. Az már csak hab a tortán, hogy nemrégiben egy-két lap olyan fotókat közölt, amelyeken szerintük a képviselő pózol anyaszült meztelenül egy lakás különböző helyszíein, egyebek mellett egy feszület előtt.

A Fidesz továbbra is hallgatott (Cser-Palkovics András helyettes szóvivő minden alkalommal beleizzadt, amikor el kellett mondania, hogy még mindig nem érték el frakciótársukat), nem úgy a képviselő, egészen pontosan annak ügyvédje. Utóbbi bejelentette, hogy pert indítanak az említett fotókat leközlő újságok ellen, mert szerintük a digitális technikával készült felvételeket valakik montírozták: az azokon látható személy feje Lengyelé, a teste nem („a képviselő úrnak másmilyen teste van”). És ha már így belejöttek az ellentámadásba, azt is közölték: a rendőrséget meg azért perelik be, mert az alagúti igazoltatás kapcsán azután sem engedték el a képviselőt, hogy világossá vált, mentelmi joggal rendelkező személyről van szó (jogellenes fogvatartás).

Hogy az események számos kérdést vetnek fel, az bizonyos. Ezek egy részére vélhetően választ kapunk majd, de maradnak olyanok, amelyekre soha. Így például nagyon valószínű, hogy egyszer megtudjuk, a rendőrök hibáztak-e annál a bizonyos közúti ellenőrzésnél, avagy a honatya viselkedett tahó módjára. Sőt, talán azt is, tényleg olyan-e a teste Lengyelnek, amilyet sokan láthattak, és ha igen, azt szereti-e a keresztre feszített Krisztus előtt mutogatni. Ismétlem, ha ezekre van is esély, arra aligha, hogy kiderüljön, vajon milyen körülmények hatására szánta rá magát a frakcióból való távozásra. Amit ezzel kapcsolatban az ügyvédje útján mondott – hogy tudniillik nem szeretné, ha rajta keresztül támadnák a pártot –, készséggel elhiszem. Azt már kevésbé, hogy erre magától jött rá. Hogy ki adott tanácsot, ki „súgott” neki, az nem is annyira érdekes. Akárki lehetett, elvégre Lengyel – ahogy tegnap a távirati irodának elmondta – állítólag meghagyott a frakciónak egy olyan telefonszámot, amelyen bármikor elérhető. És hát valaki bizonnyal el is érte. (Esetleg tőle érdeklődhetne Cser-Palkovics is.)