Mór: végállomás

Pénteken késő este a Venyige utcai börtönben felakasztotta magát N. László, a móri mészárlás gyanúsítottja, és ezzel végleg a sírba vitte annak az esélyét, hogy valamikor is tudni fogjuk a teljes igazságot a magyar kriminalisztika legsúlyosabb bűntényéről. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága nem sokat késlekedett, azonnal tudatta egy közleményben: „a rendőrségi és ügyészségi vizsgálat kizárta az idegenkezűséget, valamint a szolgálatban lévő büntetés-végrehajtási állomány felelősségét”.

Ez alatt ugye azt kell érteni, hogy biztosan öngyilkosság történt és ezért biztosan nem felelősek azok, akik őrizték a gyanúsítottat. Akik többek között azért őrizték ugye, hogy ne legyen öngyilkos. Logikus, ugye tetszik érteni. Most persze még megtudhattuk azt is, hogy félóránként ránéztek a rabra, szigorú katalógust tartottak, de valahogy mégiscsak kijátszotta az éberségüket ez az elvetemült. (És még csak búcsúlevelet sem hagyott hátra, amelyben az apró részletekig kibogozta volna a móri ügy, a veszprémi postásgyilkosság és mellékesen még néhány postásrablás szálait.)

De legalább a Nemzeti Nyomozó Iroda eddig rohamtempóban nyomozott. Állítólag valamikor július elején akarták szembesíteni N. László és a másik gyanúsítottat W. Róbertet, de előbb hazugságvizsgálóval ellenőrizték volna állításaikat. Azért az megnyugtató, hogy szerepelt a nyomozóhatóság tervei között, hogy a szembesítést meg a hazugságvizsgálatot elvégzik, csak hát valamiért nem volt rá idő. Logikus, ugye tetszik érteni.
Köszönet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának és a tisztelt nyomozóhatóságnak. És egy kérdés: most komolyan a Zsanett-ügyért váltották le miniszterestül a teljes rendőri vezetést?