2007.07.15. 07:47
A puszta létezés terhei
Nem fogyna így a magyar, ha megválaszthatnánk a második, illetve a harmadik gyermek nemét – állítja Czeizel Endre. Az orvos genetikus nyíltan beszél fia másságáról, s arról, hogy a melegséget elutasítóknak tudniuk kell: a homoszexualitás nem az egyén döntése, a hajlam ugyanis a génekben rejtőzik.
Az a baj, hogy a nők érdekérvényesítő képessége nem terjed túl a családi otthonok küszöbén, különben nem a férfiak döntenének az őket érintő legfontosabb kérdésekben – magyarázza Czeizel Endre.
– Néhány év múlva lehet, hogy megválaszthatjuk a második vagy harmadik gyermek nemét. Van igény erre?
– Negyven éve adok genetikai tanácsokat, s már a ''70-es években jöttek hozzám olyan párok, akik a születendő baba nemétől tették volna függővé a gyermekvállalást. Csak tavaly 112 esetben kerestek meg ilyen kéréssel, idén pedig már 69-nél tartunk. Ezek többségében olyan szülők, akiknek már kettő, vagy ennél több azonos nemű gyermekük van. Nem egy anya egyenesen kijelenti: csak akkor tudja vállalni a kicsit, ha biztosan tudja, hogy az ellenkező nemű lesz, mint a már megszületett testvér. A magyar törvények azonban tiltják, hogy a szülő a fogantatás utáni 12. hét előtt információt kapjon a gyermek neméről, ezért a konkrét nemet akaró anyák inkább megszakíttatják a terhességüket. Ilyenkor persze vérzik a szívem és arra gondolok, hogy ha volna lehetőség a döntésre, a gyerekek fele biztosan megmenthető lenne. Hiszen az esély is 50 százalékos: vagy fiú lenne a kicsi, vagy lány.
– Tehát szülői szeszélyről van szó?
– Ez nem ilyen egyszerű. Először is van néhány örökletes betegség, amely nemhez kötött. Ezek közül a legsúlyosabb az izomsorvadással járó Duchence-kór, ami például csak a kisfiúkat veszélyezteti. Évente 15-20 ilyen gyerek születik Magyarországon. Az ebben szenvedő gyermek 3-5 éves korában már nem tud kiegyenesedni, 8 és 12 éves kora között járásképtelen, 15 éves korára pedig meghal. Volt egy anya, aki így vesztette el a fiát, s ő a második terhességére lányt szeretett volna. A hatályos törvények miatt nem segíthettem neki, s nemrég kiderült, hogy ez a magzat is fiú és beteg. Ő ekkor megátkozott. Azt mondta: maguk embertelenek, nincs szívük, az egyik fiam meghalt, a másikat pedig most nekem kell megöletnem. Az átka nagyon mélyen érintett. Aztán elgondolkodtam azon, hogy milyen abszurd is a mi jogrendünk. A törvényalkotók lehetőséget biztosítanak arra, hogy bármely várandós nő válsághelyzetére hivatkozva a terhességének 12. hetéig elpusztíthassa a magzatát. Ezzel szemben azokat a párokat, akik szeretnének még egy gyermeket, s ehhez csak a hímivarsejtet szeretnék az általuk kívánt nem szerint kiválasztani, 5 évig terjedő börtön fenyegeti. A hímivarsejtek nemikromoszómák alapján történő elkülönítésének a technikáját egy amerikai kutató páros dolgozta ki, s a módszerüket szabadalmaztatták. Nálunk már az is előrelépés volna, ha annyit elérnénk, hogy ne büntessék az e lehetőséggel élő házaspárokat. Belgiumban van lehetőség e módszer alkalmazására, jómagam is tudok olyan magyar párokról, akik kisfiút illetve kislányt szerettek volna, kiutaztak, s a kérésük teljesült. Nem tudom, hogy bűnt követtek-e el ezzel, de ha megtűrnék ezt a gyakorlatot, az mindenkinek jó lenne.
– Egyesek szerint ez beavatkozás a természet rendjébe.
– Igen, ez igaz, de más ellenérvek is vannak. Az első vallási jellegű: eszerint a teremtés, vagyis a fogantatás Isten dolga, s ebbe ne szóljon bele az ember. Ebből adódóan, aki vallásos, ne vegye igénybe ezt a módszert. A társadalom többsége azonban nem tartozik ebbe a táborba, s nem helyes a kisebbség akaratát ráerőltetni a többségre. A második kifogás, hogy biztosan majd mindenki fiút akar. Ez azonban nem igaz: a szülők többsége ellenkező nemű gyermeket szeretne, vagyis egyáltalán nem billennének fel a nemi arányok. Ezt statisztikai adatok is alátámasztják azokban az országokban, ahol ez a módszer már működik. A harmadik ellenérv hirdetői attól félnek, hogy a manipulálás során megsérül a hímivarsejt, s ez genetikai rendellenességekhez vezet. Ez viszont az emberek félrevezetése. Mitől sérülne? A hímivarsejt az egyik legellenállóbb sejt, még a sugárzást is jól bírja. Az ondó mesterséges bevitele pedig veszélytelen módszer. A negyedik érv az, hogy a nemek megválasztására nincs igény – erre az előbb már válaszoltam. S végül: az eljárás hatásfoka nem eléggé biztonságos, amit tudatosítani kell. Az USA illetékes szakbizottsága szerint e módszerrel 91 százalék az esély a kívánt leány, és százalék a kívánt fiú fogamzás elérésére. Egy magyar biológus professzor meg 65 százalékról beszél, de ő nem ismeri ezt a módszert. A személyes tapasztalataim kedvezőek: az a néhány pár, aki külföldön végeztette el az eljárást, kivétel nélkül a kívánt nemű gyermeket várja.
– Lennének előnyei a nem megválasztásának?
Czeizel Endre
1935. április 3-án született Budapesten az orvos-genetikus.Tanulmányait a budapesti cisztercita gimnáziumban és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte.
1973 óta végez genetikai tanácsadást.
1984 után egy időben az ENSZ Egészségügyi Világszervezeténél (WHO) dolgozott. Kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemológia. Kiemelkedő szerepet vállalt a genetikai ismeretterjesztésben. Hat televiziós sorozat szerkesztő-műsorezetője volt.
1966-ban az orvostudományok kandidátusa lett, majd 1988-ban az akadémiai doktora.
Ő alapította Budapest XIV. kerületében a Családtervezési Központot. Számos tudományos társaság tagja.
1995-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.
1997-ben perbe fogták Gáti Mariann és társai magyar – amerikai örökbefogadási bűnügyében és pénzbüntetéssel sújtották. Ügyéről könyvben is beszámolt.
2000-ben Kennedy-díjat kapott.– Több is. Először is szerintem azok a párok, akiknek már van gyerekük, és szeretnének még egyet, megérdemlik, hogy segítsünk nekik ebben. Talán csökkenthetnénk a népességfogyás arányát is. Ausztrália Viktória államában húsz százalékkal nőtt a születések száma, amióta a szülők megválaszthatják a második, illetve harmadik gyermek nemét – persze, azért ennek lehetnek más okai is. Az sem elhanyagolható előny, hogy csökkenne az egykék száma. Magyarországon a gyerekek 54 százaléka egyedül nő fel a családban. Ők – bármily furcsán hangzik – orvosi szempontból veszélyeztetettek, mivel esetükben sokkal gyakoribb az allergia, a depresszió és az öngyilkosság. Ráadásul az egykék fejlődési szempontból is védtelenebbek, hisz senkihez nem kell alkalmazkodniuk, ami később sok problémát okozhat számukra az életben. Egy testvér érkezése szocializációs edzettséget adhat.
– Mostanában nem csak a születés szabályozása, de a terhesség megszakítása is nagy vitákat gerjeszt. Bár kétféle abortusztabletta is létezik, s használatukat a törvények sem akadályozzák, a gyakorlatban az orvosok ódzkodnak ezek alkalmazásától. Nemrég ön úgy fogalmazott, hogy ez bűn a nők ellen.
– Ezt a véleményemet ma is fenntartom. Gondoljon csak bele, min megy keresztül egy művi vetélésen átesett nő, s milyen veszélyek fenyegetik. Minden 850. esetben megsérül a méhe, minden húszadik nőben gyulladással kell számolni, ami akár meddőséghez is vezethet, s minden tizedik abortusznál sérül a méhnyak záróizomzata, ami a későbbi terhességek esetében jelentősen növeli a koraszülés – és az ezzel járó szövődmények – kockázatát. Ezzel szemben a kilencedik hétig alkalmazható tabletta sokkal humánusabb, a költsége pedig az ötöde a műtéti beavatkozásnak. Mindent meg kell tenni az abortuszok csökkentése érdekében, de ha már végzik, akkor azt a nők egészségére legkevésbé ártalmas módszerrel kellene végezni.
– Akkor miért nem alkalmazzák a tablettát az orvosok?
– Nem tudom.
– Anyagi okokból?
– Lehet. Sajnos, ma még egy abortuszért is adnak hálapénzt.
– Viszont az is igaz, hogy egy tablettát könnyebb felelőtlenül bekapni, mint elmenni terhességmegszakításra.
– Ezt nem vitatom. De ahol bevezették a tablettás módszert, ott nem nőtt az abortuszok száma. Az csak buta férfi gondolkodás hiheti, hogy a nőknek ez jó. A tabletta alkalmazása is fájdalommal jár, ehhez is orvosi felügyelet szükséges. Viszont sokkal veszélytelenebb. Nem is értem a nőket, miért hagyják, hogy így elbánjanak velük?
– Váltsunk témát. Nemrég volt a melegek felvonulása, amely utcai atrocitásokba torkollott. Az ön fia is vállaltan homoszexuális, s úgy tudom, ön többek között emiatt is kezdett foglalkozni a gének hajlamosító szerepével. Az azonos neműek iránti vonzódás valóban ott lappang a kromoszómák között?
– Igen, a hajlamért egy, az anya X nemikromoszómája által átvitt gén a fő felelős. A gének azonban csak hajlamosítanak erre a biológiai kisebbségre. Olyan ez, mint a balkezesség. Ki lehet verni az illetőből, de akkor ennek következményei lesznek. Ahogy egy látens balkezes mindig is ügyetlenül fog írni a jobb kezével, úgy a „megnevelt” homoszexuális sem lesz boldog soha az életben. Pilinszky János le is írta, hogy ő világéletében a fiúkhoz vonzódott, de mivel hívő katolikus volt, bűnnek tartotta ezt, és sohasem volt kapcsolata férfival. Amikor az első házasságát egy bábművész hölggyel megkötötte, a hölgy háromhónapnyi házasság után azt írta neki: „János én még most is úgy szeretlek, mint a kapcsolatunk elején, de ezt a maszatolást az ágyban hagyjuk abba.”
– A melegek ellen tüntetők tehát olyasmit gyűlölnek, amiről az érintettek nem is tehetnek?
– Igen, éppen ezért borzasztó volt látni azokat az elvakultan ellenséges arcokat, pedig egy társadalom humánuma éppen a különböző kisebbségek elfogadásának a mértékén tapogatható le. Ugyanakkor szerintem az ilyen felvonulás butaság. A társadalom négy százaléka meleg, ezt a tényt okosan kellene elfogadtatni, nem pedig úgy, hogy néhányan félmeztelenül végigsétálnak az Andrássy úton. Ez ugyanis még azokat is visszarettenti, akiknek amúgy nincsenek szélsőséges előítéleteik.
– Ön mit szólt, amikor megtudta, hogy a fia meleg?
– Nem szívesen beszélek erről, – nehezen, de az én fiam és elfogadtam a helyzetet. Ilyenkor az ember még jobban félti a gyerekét, hiszen létezik az AIDS, s tudom, hogy a társadalom minek tartja őket. Ez utóbbiról egyébként elég világos képet kaphattam, amikor részt vettem egy uniós felmérésben. Ötezer asszonyt, védőnőt, óvónőt, pedagógust és orvost arról kérdeztünk, mit csinálnának, ha áldott állapotban megtudnák, hogy születendő gyermekük különböző hátrányokkal – agyhiány, nyitott-gerinc, ajakhasadék, stb. – jönne a világra. A homoszexualitásra való hajlam esetén 100-ból 91 nő azt válaszolta, hogy elvetetné, vagyis megölné a gyermekét.
– Ez azért durva.
– Nagyon, de az élet még ennél is megrázóbb eseteket produkál. Volt nálam egy házaspár, hogy „gyógyítsam” meg a fiukat, mert kiderült, hogy homoszexuális. Az apa ordított, az anya meg azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, ha nem segítek. Beszéltem a fiúval, s őszintén elmondtam neki, hogy elmehet pszichiáterhez, elnyomhatja magában a valódi énjét, de készüljön fel arra, hogy sohasem lesz boldog. Eltelt öt hét, csörög a telefonom, a vonal túlsó végén az apa szólt bele. Annyit mondott csak, hogy: „meghalt”.
– Az anya?
– Először erre gondoltam, hiszen ő fenyegetődzött ezzel. De nem – mondta az apa – a fiam. Felment a házuk padlására és felkötötte magát. Egy egészséges, 24 éves fiatalember. Iszonyú érzés volt ezt hallani, s hirtelen arra gondoltam: vajon mekkora részem lehetett nekem ebben. Egyáltalán: lehet-e ilyenkor bármi jót mondani? Az ember ekkor érti meg, mekkora terhet cipelünk a puszta létezésünkkel.
Tanulmányait a budapesti cisztercita gimnáziumban és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte.
1973 óta végez genetikai tanácsadást.
1984 után egy időben az ENSZ Egészségügyi Világszervezeténél (WHO) dolgozott. Kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemológia. Kiemelkedő szerepet vállalt a genetikai ismeretterjesztésben. Hat televiziós sorozat szerkesztő-műsorezetője volt.
1966-ban az orvostudományok kandidátusa lett, majd 1988-ban az akadémiai doktora.
Ő alapította Budapest XIV. kerületében a Családtervezési Központot. Számos tudományos társaság tagja.
1995-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.
1997-ben perbe fogták Gáti Mariann és társai magyar – amerikai örökbefogadási bűnügyében és pénzbüntetéssel sújtották. Ügyéről könyvben is beszámolt.
2000-ben Kennedy-díjat kapott. -->