Hírek

2007.06.04. 20:59

Könyv van... És olvasó?

Véget ért hát a könyvhét, amely a közvélekedés szerint a könyv, az olvasás nagy-nagy ünnepe. Dehát ünnepelhetünk-e egyáltalán bármit is, amikor tudjuk: három magyarból kettő évente egyetlen könyvet sem vesz a kezébe.

Stanga István

Most, hogy véget ért a 78. könyvhét, bevallhatom: számomra a könyveknek ezek az esztendőről esztendőre visszatérő ünnepei egyre szomorkásabbaknak tűnnek. Lehet, hogy csak én látom így, de valahogy az az érzésem, az emberek már korántsem várják annyira ezeket a napokat, mint valamikor, már messze nem beszélnek annyit egy-egy, most megjelent kötetről, mint régebben.

Pedig választékban most sincs hiány. A kiadók jóvoltából az idén például több mint háromszáz újdonság látott napvilágot, köztük szép számmal ismeretterjesztő, valamint hangos könyvek, illetve verseskötetek. Hogy aztán ezek a művek valóban eljutnak-e az olvasók szélesebb köréhez, az megint más kérdés. Jómagam e téren nem vagyok túlzottan optimista, s a számok mintha engem igazolnának. No, nem feltétlenül a kiadványok árára célzok (pedig a több mint 2500 forintos átlagár nem éppen csekélység), hanem a magyarországi olvasási (pontosabban nem-olvasási) szokásokra.

Az ezzel kapcsolatos kutatások szerint a magyarok mintegy kétharmada egy év leforgása alatt egyetlen könyvet sem vesz a kezébe, s arra sem lehetünk büszkék, hogy az egy emberre jutó éves „könyvfogyasztás” nem éri el az 1 (!) darabot sem. Ráadásul a negatív folyamatok már-már teendenciának tekinthetők, s még egy csekély mértékű javulásra sincsen sok esély. Arról meg ne is álmodjunk, hogy visszajönnek azok az idők (mondjuk a negyven évvel ezelőttiek), amelyek a könyvek, az olvasás magyarországi fénykorát jelentették.

Hogy mely okok vezettek a mai helyzetig, azt nehéz megmondani. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó szakemberektől gyakorta lehet hallani a televíziós kultúra, továbbá – természetesen ez a közeli múltra vonatkozik – az internet elterjedését, mint lehetséges magyarázatot. Hogy aztán tényleg így van-e, abban nem vagyok biztos. Mert például korábban az emberek egyre kevesebb szabadidejét emlegették (hajtani kell a pénzért, nincs idő olvasgatásra), másfelől meg sokan azt állítják: talán éppen az internet szoktathatja olvasásra a tényleg nem éppen könyvmoly, fiatalabb generációkat. 

S bár ez ügyben tényleg nehéz optimistának lenni, hadd idézzem Márai Sándornak azokat a sorait, amelyekre egy korábbi postban már hivatkoztam, s amelyeknél aligha lehet szebben és jobban megfogalmazni mindazt, amit az ember számára az olvasás jelent:  „...nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kell ehhez. De bizonyos, hogy használsz magadnak is, hazádnak és az emberiségnek is, ha mindennap időt adsz lelked művelésének, elolvasod a kivételes alkotó szellemek valamely művének egyik szakaszát, pontosan megismersz egy igazságot, vagy ismeretet. Nem fontos, hogy sok író legyen egy közösségben, de fontos, hogy sok olvasó legyen. Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és az igazat; fontosabb, hogy megismerjed.”

Ezek is érdekelhetik