2006.11.27. 06:05
Bántalmaztak, mégis engem vádol a barátnőm
Olvasónkat szadista férje gyakran bántalmazta. A válás után jó pár évvel a hölgy ismét egy agresszív partnert fogott ki. Barátnője szerint „vonzza” az ilyen férfiakat.
A fenti „te vagy az oka” nem más, mint áldozathibáztató magatartás. Ugyanakkor két büntetőjogi fogalmat kell elkülöníteni – mondták a Dr. Schneider Ügyvédi Irodában. Az egyik: mindenki számára létezik az úgynevezett kötelező elkerülő magatartás. Vagyis olyan viselkedés, amellyel „nem megy a tűz közelébe”. Másfelől jócskán akadnak áldozatok, aki ráutaló magatartásukkal mintegy kihívják maguk ellen a sorsot. Ez leginkább akkor szokott felmerülni, ha mondjuk egy nőt megerőszakolnak. A tettes ilyenkor gyakran azzal védekezik: a nő vett fel miniszoknyát, ő kacérkodott, ő hívta fel a lakásába, nézett mélyen a szemébe, ült az ölébe stb.
Nehéz persze meghúzni a határt, hogy hol végződik a „normális” viselkedés, és hol kezdődik a ráutaló magatartás. Csak attól, hogy valaki divatos miniszoknyát vesz fel, nyilván nem mondható el róla, hogy kihívta maga ellen a megerőszakoló szándékát. Annyi azonban biztos: a bűncselekmény tényét a fentiek semmiképpen nem szüntetik meg. Az elkövető számára tehát nem lesz mentség az, hogy áldozata miképp viselkedett. Más kérdés, ha utóbbi ezért kártérítést követel. Mert ha bebizonyosodik, hogy valóban ráutaló magatartást gyakorolt, a megítélt összeg nyilván kisebb lesz. Az erőszak mindenképpen erőszak, akár a házasságon belül is – hangsúlyozta dr. Schneider Péter. Márpedig a törvény azt bünteti.
