Az egyetlen pozitív kritika az új Bacsó-filmről

A jelek szerint azonban valóban nem. Mert mindazokkal, akiknek a mozisok átverésből, vagy valami gonosz tréfából egy rossz filmet vetítettek le, mi elkerültük egymást. Én egy olyan moziban jártam, ahol egy egészen jó, nézhető és kedvelhető filmet adtak...

Bacsó Péter néhány évvel, hűűű... lassan talán már egy évtizeddel is, vagy még több... szóval: annyival, amennyivel, de mindenképpen ezelőtt eldöntötte, hogy ő mostantól közönségfilmeket fog készíteni. Több interjúban is kifejtette, hogy célja a szórakoztatás, semmi más, csak az, hogy a közönsége jól érezze magát. Akárhogy vegyük is, s akármilyen szempontból nézzük is, ez egy tisztelhető magatartás. Becsülhető álláspont.

Filmjeinek ebbe a vonulatába illik a Hamvadó cigarettavég 2001-ből (mert néhány Karády-dalt elénekelni mindig nyerő dolog...), s ezt erősíti most a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című alkotása is. Be kell vallanom, amolyan homályos halandzsának tartom azt a szövegelést, hogy a magyar vendéglátóipar visszásságait igyekezett feltérképezni, arról lerántani leplet, meg egyáltalán, megleckéztetni a rosszfiúkat... Ehhez ennek a filmnek szerintem nem túl sok köze van. Ha ezt akarta volna tenni, s ha valóban ezt is tette volna, akkor a vendéglátósok sem engedték volna be olyan szívesen az éttermekbe a stábot a forgatásokra, mint ahogyan megtették.

Elkezdődik a küzdelem a Lumnitzer nővérek és Milica között, ez a különleges harci cselekmény nagyon sok mulatságos helyzetet, fergeteges komikumot produkál. Bacsó Péternek volt egy könnyed, egyszerű kis története, amihez kellett két szerencsétlen(kedő) fickó, akit üldözőbe vesz a maffia. A vendéglátósok ebben talán már akár vétlenek is lehetnek... Minden ami ebből következik, vagy e felett áll, az már csak a történetszövést és szórakoztatást szolgálja. Ennyi erővel tehát akár a szövőnők maffiája is lehetne az, amelyik a két firkász nyomába ered.

A legkevésbé megfogható figura a filmben számomra a Hegyi Barbara által megszemélyesített Milica, a szerb bérgyilkoslány karaktere, akit szemérmesen csak "menedzsernek" neveznek... Nem igazán indokolt, hogy ő szerb legyen, s mivel Hegyi művésznő nem is igazán jól beszéli ezt a nyelvet, az a néhány mondatnyi szerb megszólalása is elég sután hangzik. Úgy látszik azonban, hogy ez nemcsak nekem szúrt szemet... izé, fület... hiszen egy interjúban rákérdeztek, s akkor Hegyi Barbara arról beszélt, hogy szükség volt a történet hátterében egy patriarchális apára.

A szerb társadalomban még manapság is sokkal élénkebben élnek a patriachális hierarchia normái, mint  a nyugati világban, így tehát egy szerb papáról, a patriarchális társadalom megtestesítőjéről sokkal inkább elképzelhető, hogy valóban dühös lesz, ha meglátja a lányáról készült meztelen (pornográf?) fényképeket. Ezért lett hát Milica szerb Bacsó Péter legújabb filmjében, hogy egy, a történet szerint mögéje állított patriarchális családi háttérrel zsarolható legyen. Hiszen egy nyugati típusú szülőről épp ellenkezőleg, sokkal inkább az képzelhető el, hogy még büszke is lehet a gyermekéről készült, attraktív aktfotókra...

De kik azok a Lumnitzer nővérek?

Rendezte: Bacsó Péter

Forgatókönyv: Bacsó Péter

Operatőr: Andor Tamás

Zene: Vukán György

Szereplők: Alföldi Róbert, Rudolf Péter, Hegyi Barbara, Udvaros Dorottya, Szabó Győző, Benedek Miklós, Szacsvay László, Mucsi Zoltán, Kránitz Lajos, Molnár Piroska

Fogadjuk hát el Hegyi Barbarának az erre a kérdésre adott magyarázatát. Milica ugyanis először elvállalja a megbízást, hogy nyomozza ki, kik is azok a Lumnitzer nővérek, akik szinte a teljes fővárosi vendéglátós szakmát porig alázzák cikkeikben, azonban, amikor már végzett a munkának ezzel a részével, a "szakmájára" és a megbízatására nézve tragikus módon beleszeret Olivérbe (Alföldi Róbert), az egyik mitugrász kis firkászba. Ezen a ponton gondolja meg magát, s tekint el attól, hogy gyilkolásszon...

Bár, tegyük hozzá gyorsan, nem tartok teljesen kizártnak egy olyan magyarázatot sem, hogy a szerb társproducer megnyerése érdekében, illetve a belgrádi produkciós cég közreműködése miatt kellett a filmbe némi déli íz, némi délszláv virtus, vagy valami ilyesmi...

A meseszövésnek ezen a pontján egy kissé megtörik a történet, ugyanis, ha Milica valóban szerb bérgyilkos lenne, akkor a leleplezést követő első két találkozás valamelyikén már rég végezne a két főhőssel. Igen ám, de akkor a 37. Magyar Filmszemlén Bacsó Péternek is a rövidfilmes kategóriában kellett volna versenyeznie, mert húsz perc alatt vége lenne a történetnek. Egy kis botlás, az elhintett szerelmi szál, hogy tovább folytatódhasson a cselekmény.

S ezen a ponton zsarolja meg Milicát a vendéglátósok "szakszervezetének" elnöke - Szabó Győző némileg túljátszott tolmácsolásában. Van néhány színész, akinek még meg kellene magyarázni (s ez mondjuk akár a rendező dolga is lehetett volna...), hogy dühöt és idegességet - még kerekesszékbe ültetve sem - nem csak kiabálással lehet kifejezni. Szabó Győző örökös tombolása hiteltelenné tette figuráját, s egyáltalán nem tűnt a néző számára olyan veszélyesnek, mint amilyennek szeretett volna. S Milica, akármilyen patriarchális apát is tudjon a háta mögött, talán meg sem ijed tőle - ha nem tartja magát szigorúan a forgatókönyvhöz.

Hibákat tehát lehetne sorolni, kötözködni - sajnos - mindig lehet, hibátlan alkotások talán nincsenek is, a kérdés ezek után már csak az, hogy érdemes-e. Hiszen egyáltalán nem szeretnénk, hogy húsz percbe legyen sűrítve a cselekmény, mert az már egy másik műfaj lenne. Viszont lepereg előttünk 103 percben egy érdekes és szórakoztató történet, sziporkázó éttermi jelenetekkel Alföldi és Rudolf tolmácsolásában, néhány őrült, a valóságtól teljesen elrugaszkodott álcázási és menekülési jelenettel, esetenként burleszkbe hajló poénokkal, viccelődős-gyerekes-groteszk ábrándozásokkal, s mindez minden különösebb és fennköltebb cél nélkül - csak, hogy jókat nevessünk és felszabadultan szórakoztasson.

Lepereg előttünk 103 percben egy érdekes és szórakoztató történet, amelyik a maga apró hibáival, a benne itt-ott elhintett bakikkal együtt is kellemesen szórakoztató, s nemcsak kedvelhető, de szerethető is. Pontosan olyan, amilyennek a rendezői szándékot Bacsó Péter leírta, illetve elmondta: nem akar több lenni önmagánál, s ezzel máris több lóhossznyi előnyre tett szert sok más vetélytársával szemben - akkor is, ha a filmszemle felhozatalát nézzük, s akkor is, ha mozipénztárak jegyeladásait vesszük alapul. S lehet, hogy az alkotója nem ezzel a művel kerül be a filmművészet halhatatlanjai közé, de ezen szerintem már nem is nagyon kell izgulnia: bérelt helye van, tehát akár azt is megtehetné, hogy hanyagul csak legyintsen az egészre...

Legyen hát ez itt most az első és (talán) egyetlen pozitív kritika Bacsó Péter új filmjéről. Mert megérdemli, hogy egy ilyet is kapjon.

Elkezdődik a küzdelem a Lumnitzer nővérek és Milica között, ez a különleges harci cselekmény nagyon sok mulatságos helyzetet, fergeteges komikumot produkál. De kik azok a Lumnitzer nővérek? Rendezte: Bacsó Péter

Forgatókönyv: Bacsó Péter

Operatőr: Andor Tamás

Zene: Vukán György

Szereplők: Alföldi Róbert, Rudolf Péter, Hegyi Barbara, Udvaros Dorottya, Szabó Győző, Benedek Miklós, Szacsvay László, Mucsi Zoltán, Kránitz Lajos, Molnár Piroska -->