Hírek

2005.11.02. 00:00

Megalázva, megszomorítva

Személyiségi jogok és az emberi méltóság megsértéséért, testi épségük veszélyeztetéséért ítélt meg jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla négy pándi asszonynak összesen hatszázezer forint kártérítést.

Rados Virág

[caption id="" align="alignleft" width="215"] Terhesen kellett havat lapátolniuk, hatalmas szemeteszsákokat cipelniük. Mostanra végleg kiderült: törvénytelenül.
[/caption]– Megaláztak. – Maka Erzsi szeme elborul, szép arca megvonaglik. – Fenéken csúsztunk le, ide, az árokba. Több mint egy méter mélyre, kitakarítani. Hasas kismamák voltunk, én a Rozikámmal. Tele volt itt minden kosszal, piszokkal és ürülékkel. Még döglött macska is volt. A barna fürtös Rozika anyja karján ülve bámul lefelé. Ki tudja, mikor ülnek el Pándon a sérelmek. Kétezerben kezdődött – meséli Heka Lászlóné Irén, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke. – És nehogy azt higgye, hogy csak a cigányok vannak benne. Vagy harminc ember sértett, romák és magyarok. Irén próbálja röviden összefoglalni az ágas-bogas történetet. Az akkori jegyzőnő megvonta a gyermekvédelmi támogatást a rászorulóktól – mondja. – Aki nem hozott igazolást két munkahelyről, hogy jelentkezett, de elutasították, nem kapta meg a segélyt. Törvénytelenül. A problémát a kisebbségi vezető szóban és írásban egyaránt jelezte a képviselő-testületnek. Hiába. Ráadásul itt volt a közmunkák ügye is.

– A jegyzőnő kiküldte reggel 8-kor a papírt, hogy 10-kor vegyük fel a munkát – meséli a középkorú Maka Károlyné Rozi.  – Ha nem volt ott az ember, megvonta az ellátást. Mentünk, mert rettegtünk, hogy különben oda a segély. Télen a hóeltakarítás volt a munka. De a jegyző nem adott hozzá semmit, amit a törvény előír. Se melegedőt, se teát. Sokszor tíz–tizenkét órát dolgoztak egyhuzamban. – Volt, hogy már reggel hatkor lapátoltuk a havat – folytatja Rozi. – Megbízással, munkaszerződés nélkül. Délután 4-kor írtuk alá a jelenléti ívet, de hiába. Ha a jegyző asszony csak két órát akart elszámolni, anynyit fizetett ki. A legnagyobb botrány a kismamák ügye volt. Terhesen kényszerítették őket nehéz fizikai munkára. – Az árkokon kívül a buszmegállókat meg köztük a járdát kellett takarítani – emlékezik Erzsi. – Ha megtelt a nagy szemeteszsák, cipeltük be az önkormányzathoz. A Zsuzsi egyszer rosszul lett, összeesett. Én bevéreztem.

– Segíteni akartam nekik – meséli Rozi, – de a jegyzőnő elzavart, hogy nekem itt semmi keresnivalóm, mert bírják. Azt mondta, a terhesség nem betegség. – A testületi ülésen kijelentette: „Le lesztek ti söpörve!” – meséli Irén. – A romák is haragudtak rám, hogy milyen kisebbségi vezető vagyok, ha még ezeket a dolgokat sem tudom elintézni. Két tűz közé kerültem, az ideggondozóban kötöttem ki. A faluban pattanásig feszült a légkör. Szerencse, hogy Irén rábukkant a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodájára. – Ők voltak az egyetlenek, akik merték vállalni az ügyünket – mondja. – A kisebbségi ombudsmannak meg a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének hiába írtam. Ők felszólították az önkormányzatot, hogy szüntessék meg a törvénytelenségeket, de minden maradt a régiben.

A jogvédő iroda emberei a helyszínen mindenkit meghallgattak. – A jegyzőnő nem átallotta azt írni a Pándi Tükörben, hogy jogtalan a tényfeltárás – kesereg Irén. – Sokan pedig el sem jöttek rá, mondván, hogy nem kérik vissza a megvont támogatást, mert nem akarnak megalázkodni. – Élet-halál urának képzelte magát – jellemzik az asszonyok a jegyzőt. Azaz csak a volt jegyzőt, mert tavaly decemberben tarthatatlan lett a helyzet. Öt képviselő felállt, időközi választásokat kellett kiírni. Németh Sándorné, a volt jegyző a Móricz Zsigmond utca végében lakik. Csöngetünk – nincs otthon. Másnap érjük csak el telefonon. – Elegem van ezekből az ügyekből! – mondja. – Nem nyilatkozom. Az én lelkiismeretem tiszta, az biztos.

Az emberek nem ismerik saját jogaikat

Sajnos az ilyen esetek jellemzőek a mai Magyarországon – mondja Muhi Erika, a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodájának ügyvédje. Az emberek sokszor nincsenek tisztában a jogaikkal, amivel a helyi hatalmasságok gyakran visszaélnek. A pándiak ügyében összesen három pert indítottak. Kettőt, amely négy asszonyé volt, megnyertek, az ítélet október 25-én lett jogerős. A harmadik perben a jogtalanul megvont gyermekvédelmi támogatást visszatérítette az önkormányzat. Az ezzel összefüggő megaláztatásokért nem vagyoni kártérítést követelnek a felperesek.

Ezek is érdekelhetik