Jó reggelt!

Házi feladat! – állt az ágyam elé Ildi reggel hatkor. Föl kell menni a padlásra. Le kell hozni a hócipőket. A fiam már kinn állt az udvaron beájulva. Csodálta az első havat. A szája nyitva. Szeme feketén ragyogott, bámulta a diófa hófehér ágait. Sajnálta a gubbasztó gerlét. Morogva mentem a létráért. Támasztottam a padlás szájához. A fiú lekapta a bringáról az első lámpát, utánam hozta. Négy méterről becéloztam a padlás száját. Csont nélkül hajigáltam ki a lyukon a poros cipőket. A fiam az udvar közepére menekült. Kiflin nyammogva, teli szájjal röhögött az apján, első hóban.