Hírek

2005.11.04. 00:00

Az állam csődjének kísértete

A szerző a Századvég Alapítvány igazgatója

Ha politikailag közelítjük meg a költségvetés kérdését, akkor a megalapozatlanság az, ami először eszünkbe juthat. A költségvetés olyan, mint ha csak fél esztendőre tervezték volna, ami többek között nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat, és lehetetlenné teheti az oktatási rendszer működtetését. A körülmények is aggasztóak: az államháztartási hiány folyamatos növekedését nem tudta megállítani a kormány, s többször kreatív könyvelési trükköt használt a hiány kozmetikázására. Az unió illetékesei is számonkérték, hogy a kormány nem számolta bele az autópálya-építések költségvetési terheit a jövő évi hivatalos célba. Egy másik trükk volt az áfavisszatartás, amely számos vállalkozót lehetetlen helyzetbe hozott. A kormányzat felelős azért, hogy az áfavisszatartás következtében a kilencvenes évek eleje-közepe óta nem tapasztalt körbetartozások alakultak ki, főként az építőiparban. Az államháztartási hiány csökkentése volt a célja annak a lépésnek is, hogy különböző pénzügyi technikákat alkalmazva jelentős késedelemmel fizették ki a mezőgazdasági támogatásokat. A hiány kozmetikázása érdekében a közszférában dolgozók nem kapták meg tizenharmadik havi fizetésüket.

Ha szakmai szempontból nézzük, akkor a 2006-os költségvetésben nem könnyű azonosítani a jövő évi kiemelt célokat. Az utóbbi években a költségvetési politika kiemelt céljai többnyire túl széles területre terjedtek ki, ami kétségessé tette a megfelelő súlypontok meghatározását, és nehezítette a finanszírozás átláthatóságát. A 2006. évi költségvetési törvényjavaslatban a nyugdíj-biztosítási és az egészségbiztosítási alap bevételi oldala túltervezett, miközben a kiadások alultervezettek. Kockázatot jelent, hogy az államadósság a GDP arányában hatvan százalék közelébe, a nyugdíjalapokkal együtt kismértékben fölé is került. A fizetési mérleg hiánya magas, a Pénzügyminisztérium számításai szerint a GDP nyolc százaléka.

Amennyiben nem sikerül elérni, hogy az államháztartási hiány kellő mértékben csökkenjen, a viszonylag magas fizetésimérleg-hiánnyal együtt ikerdeficit is bekövetkezhet. A törvényjavaslat nem nyújt elég támpontot a többéves elkötelezettségekkel járó kiadások áttekintéséhez, valamint az sem derül ki belőle, hogy a 2006-os év végére milyen pozíciót foglal majd el az államháztartás.

Mindezen problémák akkor kerülnek ténylegesen előtérbe, s válnak még inkább meghatározóvá, sőt végzetessé, ha mindenféle ígérgetések ellenére elmaradnak a nagy társadalmi ellátórendszerek reformjai. Modernizációs lépések hiányában, strukturális reformok nélkül egy versenyképtelen, érdekeit érvényesíteni nem képes, csődben lévő állam szerepe várhat ránk.

Ezek is érdekelhetik