Hírek

2005.09.21. 00:00

Kompromisszum golyózápor után

A szerző a reggel rovatvezetője

A német Bild Zeitung tegnapi címlapja maga a német választás utáni őrület. Angela Merkel konzervatív kancellárjelölt kötött jamaikai sapkában, Guido Westerwelle liberális pártvezér gyöngyökkel a hajában, és Joschka Fischer külügyminiszter raszta hajjal, mintha mindhárman egy reagge-buli közepén lennének. A Jamaika-koalíció, azaz a fekete kereszténydemokrata CDU, a sárga liberális FDP és a Zöldek összefogása Jamaika nemzeti színei szerint most az egyetlen reális lehetőség a kormányalakításra Németországban.

A kaotikus német választási eredmények legfontosabb tanulsága, hogy a civilizált politikai rendszerekben a pártok közötti párbeszédet és informális kapcsolatokat fent kell tartani. Még a pártpaletta két szélső pólusán álló csoportoknak sem szabad végleg összeveszniük, mert ha a választók azzal büntetik a politikai elitet, hogy nem adnak egyértelmű felhatalmazást egyik vagy másik oldalnak a kormányzásra, kénytelenek egy asztalhoz leülni a tisztelt pártok, és programot alkotni, tárcákat osztani, majd nekilátni az ország problémáit megoldani. A bajorországi Keresztényszociális Unió nevű párt és a Zöldek például két külön világ. Ízlésben, jövőképben, mentalitásban, mintha nem is azonos bolygón élnének a két párt hívei. Szerencsére azonban egyik sem vádolta meg a másikat hazaárulással, nemzetrontással vagy gazemberséggel, így legalább most komolyan tudnak tárgyalni egymással.

Más kérdés, hogy egy ilyen furcsa koalíciót alaposan el kellene magyarázni a választóknak, hiszen számos kérdésben térnek el homlokegyenest az álláspontok. A német pártok nem élethalálharcot folytatnak a hatalomért. Az ottani politikusok számára ugyanis nem az egyetlen egzisztenciális és karrierlehetőség a felemelkedésre a kormányzati pozíció. Ellenzékbe vonulni nem a totális vereség, nem a nemzethalál, és ezzel együtt a túloldali rablóbanda hatalomra kerülése, ahogyan azt például a magyar politikai életben halljuk. Az ellenzéki politizálás felvállalása tisztes és hiteles döntés arról, hogy egy párt milyen pozícióban tudja megőrizni hitelét, és tartani magát programjához.

Politikai élethalálharcot egyedül Gerhard Schröder folytat a kancellárságért, vagyis saját jelenlegi posztja megtartása érdekében. A szociáldemokrata politikus ezt tette már a kampány alatt is, és most, hogy a katasztrofális vereséget elkerülte, feljogosítva érzi magát a folytatásra. Többség nem áll a háta mögött, és még mindig nem mondta meg, hogyan akar pozícióban maradni. Ha ez sikerül is neki, akkor csak annak köszönheti, hogy képes lesz a túloldal politikai erőivel is szót érteni. Ha helyette valaki más lesz a kancellár, csakis óriási kompromiszszumokkal lesz majd képes kormányozni. A kompromisszumok művészete – így nevezik a politikát. Jó, ha a politikusok ezt a legnagyobb erőfitogtatások és golyózápor közepette sem felejtik el.

Ezek is érdekelhetik