2005.09.21. 00:00

A középmezőny már jól fizet

Napjaink legjobb hazai teniszezője, Bardóczky Kornél (27) gyermekkori álmait már sutba dobta, de célt és örömet továbbra is talál a játékban.

Árvay Sándor

A nyáron egy romániai és három itthoni ITF-versenyt nyert sorozatban, vasárnap egy boszniai Challenger-viadal főtáblájára küzdötte fel magát Bardóczky Kornél. Egy év alatt körülbelül tízezer dollárt ütöget össze.

– Ilyen karrierről álmodott?
– Hétéves koromban én is úgy tervezgettem, mint a többi kecskeméti teniszező gyerek. Boris Becker, s wimbledoni nyertes szerettem volna lenni.
– Csalódott, hogy ilyen meszsze áll a vágyaitól?
– Jól érzem magamat a bőrömben. Azt csinálom, amit szeretek. A hobbimból élek. Nem munkának fogom fel, noha ez a szakmám, egész eddigi életemben ezt csináltam.
– Huszonhét esztendősen motiváció lehet a világranglista középmezőnyében küszködni? Kis versenyeken, kis pénzért teniszezni?
– Engem most az hajt előre, hogy ismét a kétszázas határ közelébe kerüljek – mondja a magyar Davis-kupa-válogatott éljátékosa, aki őszi-téli, csaknem hat hónapos sérüléséből, tüdőgyulladásából felépülve szeretne újból legalább oda eljutni, ahol tavaly nyáron járt. Akkor a 254. helyen állt az egyéni világrangsorban, és a 130. helyen jegyezték a páros listán. – Amíg addig elvergődik az ember, nagyon meg kell szenvednie, hiszen óriási a konkurencia. A Top–200 mezőnye viszont már a több ATP-pontot adó Challenger-tornákon indulhat. Ezek a versenyek pénzben is jobban fizetnek, és kevesebb a kiadás.

– Kis tornákon játszani egyértelmű ráfizetés?
– Ezt nem mondanám, bár a győztesnek járó 1300 dollár még adózik is, ráadásul utazni, egy héten át lakni és enni is kell, ezek a kiadások a versenyzőt terhelik. A nagyobb tornák szállást és ellátást adnak, amíg versenyben van a játékos, így kiadásként csak az utazás jelent nagyobb tételt. Sok év átlagát számítva azt gondolom, profi teniszezőként a világranglista középmezőnyében tisztességesen meg tudok élni. Itthoni párhuzammal: vállalati felsővezetői szintű keresetből gazdálkodom.
– Azért kell a pozitív gazdálkodás mellett a szponzori segítség is…
– Persze, nélküle nem megy. Kezdetben a tenisz mindenképpen viszi a pénzt, hiszen mindenért fizetni kell. A pályáért, az edzőért, adott esetben az ő utazásaiért, a labdáért, a felszerelésért, a húrozásért. A költekezésnek később is határai vannak, én például igyekszem olyan helyszíneket választani, ahova autóval el lehet jutni. Segít a németországi csapatbajnokság is, ott inkább az értékén kezelik a teniszt. Tudják, mekkora munka és harc van a helyezés mögött, tudják, teniszben nem szenzáció, ami máshol elképzelhetetlen: a kétszázadik legyőzheti a huszadikat.
– Mi kell ahhoz, hogy magyar játékos legyen a szenzáció főszereplője?
– Sok munka, sok pénz, rengeteg akarat, és jó adag szerencse. S leginkább: jó edzők, s tervszerű versenyeztetés. A szakma nálunk elmaradt a világtól. Más sportágak nem szégyellnek meríteni a külföldi tapasztalatokból. A magyar hokisok is a szlovák meg a svéd iskola mestereinek segítségével érnek el mostanában egyre jobb eredményeket. Teniszben is ez lehetne a követendő út. Meg az, hogy kevés értékünkkel jobban sáfárkodunk. A nem is olyan régen Top–100 közé tartozó Sávolt Attila is edzett, versenyzett, gyakorolt épp elég világsztárral, van elég profi tapasztalata, mégsem kíváncsiak rá.

Bardóczky Kornél
Született: 1978. 07. 05.
Magasság/testsúly: 183/73
Egyéni ATP-rangsor: 412.
Páros világranglista: 405.
Idei pénzdíjak: 9 056 dollár
Összes pénznyeremény: 63 655 dollár